Az enyhe, kora nyári éjszakákon a szőlőhajtások úgy nőnek, mintha húznák őket!

"Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság."

(Befejező mondat Márai Sándor: Magyar borok című írásából)

Ilyenkor kell nagyon vigyázni arra, hogy a tőkék ne legyenek a kelleténél sűrűbbek, mert akkor a levelek alatt, árnyékban levő fürtök bogyói nem jutnak elegendő napfényhez, ezért nem képesek cukrot, savakat, íz-, illat- és zamatanyagokat termelni és ennek következtében gyenge minőségű szőlőt, illetve mustot fogunk betakarítani.

Az anyatöveket – elvirágzásuk után – óvatosan kiemeljük a helyükről és feldaraboljuk úgy, hogy minden új tövön legyenek rügyek, amelyekből a növény tovább fejlődik.

A nőszirom (Iris) kedveli a napos, védett helyet és a jól előkészített, tápanyaggal gazdagított talajt. Az új töveket 40-60 cm távolságra egymástól és legalább 10 cm mélyen ültesse el, a leveleket arasznyira vágja vissza és öntözze be alaposan.

Ez a növény nálunk még mindig újdonságnak számít; Nyugat-Európa és az USA piacain igen keresett és drága zöldségféle, nem a tápértéke, hanem jellegzetes, semmivel össze nem hasonlítható aromája miatt.

Kiváló saláta, leves készít

hető belőle, továbbá sütve és töltve is igen kellemes étel.

A növény az édeskömény közeli rokona. Mélyre hatoló, vaskos gyökere, finoman szeldelt levelekből álló, világoszöld lombozata van.

Most érdemes új paradicsompalántákat nevelnünk, ha azt szeretnénk, hogy a szezon a lehető legtovább tartson és még októberben is érjen friss zöldségünk. Bemutatok egy gyors technikát.

A paradicsom bokrain termő hajtások alkalmasak július végi palántanevelésre. Keressünk néhány kb. 15 centis oldalhajtást és éles késsel messük le őket. A hajtásokat rakjuk vízbe (például egy pohárba), hogy meggyökeresedjenek.

Néhány centiméteres gyökérkezdemények 10 napon belül megjelennek a hajtások alsó részén.

Mnden növényből akkorajánlatos dugványozni, amikor a szövetek már jól kialakultak; a túlságosan zsengén levágott hajtások még nem eresztenek gyökeret, a későn levágottak pedig már nem képesek a gyökerek differenciálására. A levágás mindig éles szerszámmal történjék és a dugványokat laza, tápdús, fertőzéstől mentes talajban gyökereztessük meg.

A gyógytea alapanyagok begyűjtését idén is gondos előkészületek előzik meg. Gyuri bácsiék már nyár eleje óta járják az erdőket, réteket, hogy fel tudják mérni hol, milyen gyógynövényeket lehet begyűjteni. Idén kisebb tréfát űz velünk a természet, mivel az enyhe tél miatt pillanatok alatt virágba borult a táj. Ezért szinte minden növény egyszerre kezdett virágozni. Bükkszentkereszten van, amikor egy nap egyszerre akár ötféle növény gyűjtése is zajlik.

Most, a nyár közepén legszínesebbek, legtarkábbak, legvidámabbak a kertek.

De a kertnek ilyenkor nemcsak szép színhatása, és vonzó illata van, hanem zenéje is: az énekesmadarak fuvoláznak, a vízhez közeli kertekből pedig a békák kuruttyolása, brekegése hallatszik messzire. Herman Ottó, a természet kiváló ismerője 125 évvel ezelőtt a szöcskék zenéjéről a következőket írta: "A hímek körülfogják a nőstényeket, s kezdődik a dalverseny.

Akad jó néhány kerti növény, amely azáltal számít az újdonságok közé, hogy miután évszázadokig termelték, valamilyen ok miatt (ez nemcsak az ízlés változása, hanem valamilyen speciális, akkor még le nem küzdhető betegség vagy kártevő is lehetett!) elfelejtették őket.

Később - felmerülve az ismeretlenség homályából - ismét divatba jöttek.

Igazán nem az a célom, hogy a meggyet összevessem rokonával, a cseresznyével, és közöttük valamiféle sorrendet állapítsak meg - a meggy javára-, de az határozott véleményem, hogy egy-két meggyfána

k még a kisméretű kertekben is helyet kell szorítani.

Ennek a gyümölcsfajnak ugyanis van néhány vitathatatlan előnye: kis növésű alanyon is termeszthető, ezért törpefát vagy éppen sövényt is lehet belőle nevelni; gyümölcsei viszonylag sokáig (két-három hétig is) a fán maradhatnak anélkül, hogy felrepednének.

Ez a nálunk még csak most terjedőben levő növény a káposztafélék népes családjának a tagja, és akárcsak közeli rokonai, ő is a Földközi-tenger vidékéről - valószínűleg Ciprus szigetéről - származik.

Franciaországban, Olaszországban már régen fogyasztják, és Angliában is megbecsült, mindennapos zöldségféle.