Ez a nálunk még csak most terjedőben levő növény a káposztafélék népes családjának a tagja, és akárcsak közeli rokonai, ő is a Földközi-tenger vidékéről - valószínűleg Ciprus szigetéről - származik.

Franciaországban, Olaszországban már régen fogyasztják, és Angliában is megbecsült, mindennapos zöldségféle.

Az őshazájában vadon élő és gyűjthető növény vetésterülete világszerte növekszik, mert mélyhűtéssel eredeti külsejének és beltartalmának megőrzésével nagyon gazdaságosan tartósítható. Az USA-ban a brokkoli termőterülete már nagyobb, mint a karfiolé.

Megjelenésében és használati módjában a karfiolhoz áll a legközelebb, de legalább három tulajdonságában eltér attól: a rózsája (virágzatkezdeménye) nem fehér, mint a karfiolé, hanem zöld, illetve kékeszöld és kissé lazább annál. A másik különbség - ami a brokkoli előnyére válik - hogy a karfiol igényes növény (palántázni kell, sokat öntözni, a rózsáját védeni a napsütéstől), a brokkoli igen türelmes, a meleget, a hideget és a napfényt egyaránt elviseli, és egyszerűen termelhető. A harmadik tulajdonsága, ami elsősorban a házikertek növényévé avatja az, hogy nem egyszer terem, mint a karfiol, hanem folyamatosan; a fő virágzat levágása után a levélhónalji rügyekből új fejecskék képződnek, és ez egészen az őszi fagyok beálltáig tart.

A brokkoli beltartalmában is értékes zöldségféle. Vitaminokban - különösen karotinban és C-vitaminban - gazdag. Sok értékes ásványi anyagot és emészthető rostokat is tartalmaz. Az érzékenyebb gyomrúak is fogyaszthatják, mert a többi káposztafélénél könnyebben emészthető. 100 g brokkoliban 138 kJ (33 kal) "fűtőérték" van.

Nálunk jelenleg még a különleges zöldségfélék közé soroljuk. Termelése azonban olyan gyorsan hódít teret a kiskertekben, hogy néhány év elteltével beilleszkedik a házikertek megszokott zöldségszortimentjébe. Ezt elősegíti az a körülmény, hogy olykor a mélyhűtött brokkolit a kereskedelem is forgalomba hozza és - ritkán ugyan, de -a vendéglők étlapjain is megjelenik.

A brokkoli állandó helyre vetéssel és palántázással is termelhető.

Föltétlenül ősszel mélyen megásott, frissen trágyázott talajban termeljük. A fényigénye igen nagy, árnyékban felnyurgul, a virágzata apró és laza marad, márpedig a brokkoli akkor értékes, ha a virágzata nagy és tömött. A fény iránti igényessége akkor is megmutatkozik, ha sűrű a növény-állomány, ilyenkor az alsó levelei idő előtt megsárgulnak, lehullanak, és hitvány rózsát fejleszt.

Palántanevelésre a magokat március közepén kell elvetni szaporítóládába. A kikelt növényeket egyszer vagy kétszer ültessük át, esetleg műanyag pohárba, hogy földlabdával együtt kerülhessenek ki április végén a szabadba. A palánták a vetéstől számított 6-7 hét alatt érik el a kiültetésre alkalmas fejlettségüket.

A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a viszonylag széltől és fagytól védett kertekben az áprilisi helybe vetés éppen olyan jó eredményt ad, mint a palántázás. A magokat az előkészített ágyás kihúzott soraiba ritkásan vessük el úgy, hogy fölöttük 2-3 cm földréteg legyen. Száraz idő esetén a magvetést öntözzük meg. A kikelt növényeket - amikor már 3-4 lomblevelük van - 50 cm tőtávolságra ritkítsuk meg.

A fölösleges palántákat a kert más helyén elültethetjük vagy elajándékozhatjuk.

A brokkoli nyári ápolása az ágyás gyommentesen tartásából áll. Ez elég gyakori kapálást vagy gyomlálást tesz szükségessé, mert a tápdús földben - főleg amíg a növények fel nem cseperednek - szaporán nőnek a gyomok. A tenyészidő alatt 4-5 alapos öntözésre lesz szükség, amit nitrogénműtrágyázással kötünk össze.

A növényeknek a legtöbb nitrogén-re a rózsafejlődés idején van szükségük. A későbbi nitrogénadagolás se vész kárba, mert ez viszont a mellékrózsák kifejlődését segíti elő.

Akárcsak a többi káposztafélék, a brokkoli is érzékeny a mikroelemek hiányára.

A talajból hiányzó vagy fel nem vehető állapotban levő bór, mangán, magnézium és molibdén levélsárgulást és lombhullást okoz, tehát csökkenti a termést. Ezeket a tápelemeket a nyár folyamán lombtrágyázással (Wuxal) pótolhatjuk.

A brokkoli dús lombozatát előszeretettel csipkézik ki a káposztalepke falánk hernyói és támadják meg a levéltetvek. Ellenük legalább két-háromszor kell permetezni Chinetrin vagy Bi-58 0,1 %-os oldatával. Minthogy a viaszbevonatú levelekről a permetlécseppek könnyen leperegnek, a tapadás fokozására tegyünk a permetlébe Nonit nevű nedvesítőszert is 0,05%-os töménységben.

A forgalomban levő magvak többnyire nem fajták, hanem hibridek, ezért a felmagzott növényeken beérő becőkben levő magokat nem ajánlatos a következő évi termelésre félretenni. Annál fontosabb, hogy a vásárolt mag tenyészidejének hosszáról tájékozódjunk, mert vannak rövid tenyészidejű, 40-75 nap alatt letermelhető fajták (Calabrese, De Cicco), középhosszú tenyészidejűek, amelyek 60-90 nap alatt termelhetők (Cape Queen) és hosszú tenyészidejűek, amelyek felnövekedéséhez és terméshozásához 70-100 nap szükséges (Borea, Greenia).

A rövid tenyészidejű brokkolitípusok nyári másodvetésre is felhasználhatók.

A brokkoli kedvező körülmények között hatalmas, vastag szárat, nagy lombfelületet és sűrű, bojtos gyökérzetet hoz létre. Ez a komposztkazalban nehezen korhad el. Komposztdarálóban felaprózva néhány hét alatt kiszórható szerves anyaggá alakul át.

A brokkoli egyike a legfinomabb zöldségféléknek. Nemcsak a rózsája és a mellékrózsái, hanem a szár egy része is fogyasztható, sőt a leveleit is fel lehet használni, ezekből a kelkáposztára emlékeztető ízű főzelék készül.

A rózsákat - kifejlődésük idején - állandó megfigyelés alatt kell tartani, mert nyáron igen gyorsan fejlődnek. Akkor kell levágni őket, amikor már kifejlődtek, de még nem nyíltak szét. Ha ezt az időpontot elmulasztjuk, akkor a rózsák ágai szétnyílnak, a Sárga virágok kibomlanak. Ilyenkor a brokkoli konyhai felhasználásra már nem alkalmas. A kinyílt virágokat ne engedjük a tövön "díszelegni". Minél előbb vágjuk le őket, annál gyorsabban és erőteljesebben törnek elő a levelek tövéből a másodtermésnek minősülő rózsák.

A rózsák mindössze 5-10 perces főzést kívánnak, a hajtás valamivel többet. Elkészítésénél óvakodjunk a brokkoli finom ízét elnyomó túl erős fűszerektől. Legjobb kiegészítő ízesítője a fokhagyma, a citromlé és a fehérbor.

Étvágygerjesztőként egy recept Bozsik Valéria "kincsestárából":

Tojásos brokkoli

Hozzávalók: személyenként 20 dkg brokkoli, 2 tojás, 1 evőkanál tejföl, só, zsír, ízesítőül őrölt fekete bors, kakukkfű, bazsalikom, pirospaprika.

Készítése: a párolt brokkolit teflonedényben finoman körülpirítjuk, ráöntjük a tejföllel elkevert tojást, amelyet előzően megsózunk, és fedő alatt átsütjük. A fűszereket a tetejére szórjuk.

Felhasználható: reggelire, vacsorára, meleg előételnek, könnyű főételnek, gazdag körítésnek sült halhoz, baromfihoz kitűnő.

Igen jól eltartható mélyhűtőben 3-4 percnyi előfőzés (blansírozás) után.

• Tavaszi spenótos brokkolisaláta
• Diós-brokkolis csigatészta
• Brokkolis-sütőtökös pite
• Brokkoliszószos csirkemell