Sokáig meditáltam, hogy milyen tevékenységhez tudnám leginkább hasonlítani a most megtárgyalásra választott télvégi, lemosó permetezést és végül is arra a következtetésre jutottam, hogy, hogy ez hatásában és fontosságát illetően leginkább a mindennapos, reggeli mosakodáshoz hasonlítható: egyszerű, de kultúrember számára elkerülhetetlen.

Megkísérlem állításomat érvekkel alátámasztani.

Mindenki arra vágyik, hogy érezhesse a tavasz fuvallatát, a lenyírt fű és a frissen felásott föld jellegzetes illatát.

A lombhullató fák - de különösen a gyümölcsfák - jóllehet a lombhullás óta nyugalmi állapotban vannak, egyáltalán nem érzéketlenek az időjárás szélsőségeivel szemben.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a téli zimankós hideg csak akkor tesz kárt a termőrügyekben, ha a hőmérséklet -15 fok alá csökken. Egyébként ebben az időszakban csak az ónos eső okozta jégpáncél veszélyezteti a termőrügyek épségét.

Vélem, hogy Te is így vagy ezzel, akárcsak az a több százezer ember, akinek számára egyre fontosabbá válik a kert.

• a fekete színű kerek téli retket,
• a hosszú, fehér jégcsap retket és
• a kerek, piros hónapos retket.

Mindhárom igen értékes tulajdonságokkal rendelkezik: elősegítik az emésztést és a veseműködést, mustárolaj tartalmuknál fogva erősítik az immunrendszert, megelőzik az epekövek képződését, salaktalanítják a szervezetet, gyógyítják a krónikus köhögést és a bronchitist.

Vannak olyan növények, amelyek kifejezetten a magaslati levegőt kedvelik és bámulatos módon dacolnak a sokszor szélsőséges környezeti hatásokkal. De mi történik, ha ezeket a növényeket saját környezetünkhöz szeretnénk szoktatni?

A magyaros ételek jó részének nélkülözhetetlen fűszere a hagyma. És minthogy a konyhán gyakran van szükség rá, szinte minden kertben termelnek vöröshagymát és fokhagymát.

Sajnálatos, hogy a hagymafélék többi képviselőjét - köztük a póréhagymát - a magyar kertészek még nem értékelik érdemei szerint.