Azokat a növényeket, amelyeknek elterjedése az északi félgömb északi részére, valamint annak mérsékelt övi zónáiban található magashegységeire korlátozódik, a szakirodalom arkto-alpin elemeknek nevezi. Közülük egyesek az Európában élnek, akár az egész Eurázsiában elterjedtek, mások Észak-Amerikában fordulnak elő, de vannak, amelyek a sarkkör környékén találják meg helyüket.

Közép-Európa és Észak-Amerika magashegyi vidékein a szóban forgó fajokat mintegy 3000 méter tengerszint feletti magasságig találjuk meg. Eredetileg ezek a növények Európa, Ázsia, Észak-Amerika arktikus területein éltek. Innen terjedtek el dél irányban a magashegységek, hegyláncok havasi és alhavasi öveibe, ahol napjainkig megmaradtak. Több faj közülük jelentős méretű területen, mégsem összefüggő állományokban található meg. A különböző hegyvidékeken külsőleg egymástól eltérő megjelenésű növények fordulnak elő, amelyek mégis ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.

Vegyünk egy pár fajtát szemügyre:

Fagyoskodó tárnics

Ez a tárnicsfaj alacsony termetű, felálló, el nem ágazó szárú évelő. A legfelső levelek hónaljából erednek a virágok, amelyek harangra emlékeztető csészeleveleikkel tűnnek fel. Többágú gyöktörzsének köszönhetően, ez a tárnics nagyon barátságtalan tenyészhelyeken is megél. Gyakran találkozhatunk vele a nedves sziklák, hómezők közelében, valamint füves havasi élőhelyeken is. Európában a Kelet-Alpoktól a Kárpátokon át Bulgáriáig elterjedt. Pártájukkal tűnnek fel, ugyanakkor feltűnő a magház alsó részén található mézfejtő. Bizonyos fajok gyöktörzsét és gyökerét a gyógyászatban használják fel.

Törpe kankalin

Ez a kisméretű kankalin tömött tőlevélrózsával szőnyegszerű, alacsony, kiterjedt állományt képez. Virágai a tőkocsányon nyílnak, a pártacimpák síkban helyezkednek el, erősen kicsípettek. Többnyire sziklarepedésekben vagy köves, ritkán fűvel benőtt talajon él, ahol egész éven át elegendő nedvességhez jut. Mészben szegény talajokat kedvel, az Alpokban, az Óriás-hegységekben, a Tátrában, a Déli-Kárpátokban, sőt még a Balkán- félsziget hegyvidékein is megtalálható.

Elsősorban mészkő és dolomitsziklán tenyészik, vagy köves magashegyi réteken, ritkán még grániton is. A faj jellegzetessége a felálló szár, lándzsa vagy tojás alakú levelekkel, valamint a virágok, amelyek hajtásvégi, laza fürtöt alkotnak. Valamennyi Európai hegységben és Skandinávia vidékein honos. A toktermésekben fejlődő magjaiban vékony táplálószövetet és egy embriót találunk. Levele és virága szaporint tartalmaz.

Törpe szeder

A Rubus nemzetségbe tartozó növényfaj. Levelei épek, ötkaréjúak, szára nem ágazik el. Virágai egyesével nyílnak a hajtások csúcsán. A termés érése során a szára megnyúlik, az egész növény termetesebbé válik, a levelekkel együtt. Az északi félgömb teljes tagjai és tundrai zónájában megtalálható lápos területen, valamint nyírerdőkben. Az északi népek a törpe szedret „Észak málnája”-ként ismerik.

Fedelékes kőtörőfű

Ennek a kőtörőfűfajnak erős, el nem ágazó, többnyire egyetlen virágot nevelő szára jellegzetes. Levelei keresztben átellenesek, szélük pillás szőrű, és gyakran áttelelnek, vagyis valójában örökzöldek. Az északi félgömb mérsékelt éghajlati övének magashegységeiben, valamint a távoli északi tundrákon honos, ahol többnyire sziklarepedésekben él. Megtaláljuk azonban törmeléklejtőkön is. Hatalmas elterjedési területen, hótakaró nélkül is, akár a -40 fokos hideget is elviseli. A szárról letört kisebb darabokat könnyen lehet gyökereztetni.

Rezes hölgymál

Ez a növény sűrű, mirigyes serteszőrökkel védi egész fészekvirágzatát, akárcsak a többi hölgymál-fajok. A virágzatok szárát ugyancsak sűrűn elhelyezkedő, fekete mirigyek borítják, ezért az élénk színű virágok csak kinyílt állapotban mutatják meg szépségüket. Nyugat és Közép-Európa hegyvidékein és Skandináviában fordul elő. Kontinensünk alacsonyabban fekvő területein is elterjedőben van, hiszen közkedvelt sziklakerti növény. A természetben a narancsvörös virágzatú rezes hölgymállal hegyi réteken, legelőkön találkozhatunk, gyakran egészen a havasi övig. Valamennyi európai magashegységekben előfordul. Élőhelyeikről számtalan hibridjét ismerjük, amelyek a közös élőhely rokon növényeivel alakulnak ki.

Kapcsolódó cikk:

Fogyassz diót! 10 okod van rá