Kertészkedjünk együtt

Bókoló amaránt.

Bókoló amaránt

Bókoló amaránt: hosszú virágfürtök, feltűnő szín
(http://en.academic.ru)

Gyakran van úgy, egyszer csak felütik fejüket a kertben olyan növények, amikről nehezen tudjuk eldönti, maradásra bírjuk őket vagy azonnal útilaput kössünk a talpukra. Közöttük alighanem előkelő helyet foglal el a Bókoló amaránt (Amaranthus caudatus) a maga másfél méteres termetével. Magjait talán a kertünkbe látogató madarak cipelik magukkal vagy a szél hozza, ki tudja. Egyszer csak ott vannak.

Júliustól szeptemberig virágzik
(http://planetmitchell.com/)

Ami pedig a menni vagy maradni kérdést illeti, azt leginkább kertünk stílusa határozza meg. Sokan a legpompásabb amarántra is gyomnövényként tekintenek – ebben kétségtelen szerepe lehet a közkeletűbb, és valljuk meg: nem túl csábító disznóparéj elnevezés is –, s ebbéli meggyőződésükben semmi sem ingathatja meg őket. Ismerek kertbarátokat, akik nemcsak az amarántot, de a szinte kizárólag gyomnövényként ismert Alkörmöst (Phytolacca) is rendre maradásra bírják. Díszes, feltűnő virágai miatt az amaránt megállja a helyét az évelők között a virágágyásokban, de szoliterként is bátran használhatjuk.

Bátran, mert meglehetősen feltűnő, bordó, sötétlila virágfüzérei nem ritkán fél méternél is hosszabbak. Egynyári növény, gyorsan nő, és júliustól szeptemberig virágzik. Gyakorlatilag gondozásmentes, csupán rendszeres öntözésre és tápanyagban gazdag talajra van szüksége. Régebben egyébként a falusi udvarok, parasztkertek népszerű növénye volt, ültették kerítés mellé, a nyári konyha környékére éppúgy, mint az előkertbe.

Bíbor amaránt
(http://www.plantes-et-jardins.com/)

A bókoló amaránt dél-amerikai anyakönyvi kivonattal büszkélkedhet, a nemzetség többi faja szintén a nagy vízen túlról vagy Ázsiából került Európába. Az amarántok meglehetősen régre vezethetik vissza családfájukat, szakirodalmi adatok szerint már időszámításunk előtt több mint 4500 évvel is ismert volt. Az inka kultúrában, illetve az ázsiai konyhában kultúrnövényként tartották, tartják számon, nemcsak leveléért, hanem magjáért is termesztették, termesztik. Manapság az amaránt magja a reformkonyha egyik kedvelt terméke lett, használható kenyérsütéshez vagy tészták elkészítéséhez, de a csúcsgasztronómia háza táján a magjából készült őrlemény panírmorzsaként is feltűnik.

Kínai amaránt
(http://amoreint.com/)

Azt nem mondom, hogy mindezeken felbuzdulva a házikertben kenyérgabonaként essünk neki termesztésének, de formája, gazdag nyári virágzása miatt érdemes helyet keresni neki a tercián. Ez a hely pedig napos legyen, mert az amaránt nem érzi jól magát az árnyékban. Pompásan mutat egy ágyásban háttérnövényként, de egy természetközeli kertben akár egy népesebb csoportot is kialakíthatunk belőle. A kertészetekben számos hibrid közül válogathatunk, érdemes kipróbálni a Kínai amarántot (Amaranthus tricolor) vagy a Bíbor amarántot (Amaranthus paniculatus) is.