Már elvirágzott a barkafűz. Így április elején, a virágzása után messük vissza, hogy a kusza lombozat helyett, gyönyörű ernyős koronájú fácskával büszkélkedhessünk. Nem mindegy, hogy hogyan csináljuk!

A fűz (Salix) nemzetségbe mintegy 300 lombhullató fa és cserje tartozik. Ausztrália kivételével minden kontinensen élnek fajai. Eurázsiai eredetű, északon eltörpülve a 73. szélességi fokig fordul elő az 5-9 méter magas barkafűz vagy kecskefűz (Salix caprea). Középhegységeinkben, dombvidékeinken, napos fekvésben, erdőszélen, irtásréteken gyakori pionír bokorfűz faj.

Dísznövényként is ültethető, ha megfelelő nedvességet tudunk biztosítani számára, bár a többi fűznél valamivel jobban tűri a szárazabb körülményeket. Miután kétlaki faj, vásárláskor a porzós növényt vegyük meg, ha barkáiban szeretnénk gyönyörködni, mert ezek hozzák azokat a szép, tömött, gyapjas-ezüstös barkákat, amilyet vázában is tartunk, mint kora tavaszi díszt. Az ezüstös barkákból később aranysárgán kivirítanak a porzók. A bundás murvalevelek a fagyok ellen nyújtanak védelmet. Remek méhlegelő. Barkáit vágott virágként árusítják. Termése tok. Sekélyen gyökerezik. Vesszője hajlékony, fonható. Fájából jó minőségű faszén állítható elő.

Több kártevője, gomba betegsége ismert. Árnyék-, hideg- és meleg tűrő. Jól viseli a légszennyezést. Gyökérsarjról jól szaporodik, dugványról azonban nem.

Metszéssel tarthatjuk kordában. Ha cserjeként akarjuk tartani, kora tavasszal 5-6 évente a talajfelszínig vágjuk vissza. Nyírt sövénynek is nevelhetjük.

A hajtások megrövidítésével a fácska elvesztette jellegzetes formáját. Hibásan az alanyból előtörő hajtásokat meghagyták.

Kis termetű, még húsz éves korában is legfeljebb 2,5 méter magas a Salix caprea ’Kilmarnock’ porzós csüngő ágú fűz. Díszértékét szintén a márciusban tömegesen nyíló, ezüstös barkák adják. Kiskertek, parkok sajátos hangulatú szoliter fája. A függőlegesen lecsüngő ágak szinte ernyőszerűen akár a földig borulnak. 1,5-2 méter magas törzsre oltva forgalmazzák. Áprilistól novemberig ültethetjük. Ajánlott ültetési távolsága 1-2 m, az ültetőgödör ideális mérete80x80x80 cm.

Fagytűrő, jól viseli a hazai szélsőséges éghajlati viszonyokat, a szelet, a városi környezetet. A vízárasztásos területeken is megél. Ellenben száraz helyre nem való. Kivéve, ha rendszeresen tudjuk öntözni. Napra vagy félárnyékba ültessük. A tápanyag utánpótlást meghálálja.

Virágzás után vágjuk vissza az utolsó éves hajtásokat, ugyanis hajlamos az elburjánzásra. Arra törekedjünk, hogy koronája szellős legyen. Vagyis ritkítsunk! Hagyjunk a korona kerületén arányosan 5-6-7-8 (attól függ, mekkora a fa) lecsüngő vesszőt ,  a rossz irányba (pl. befelé vagy fölfelé) növő vesszőket is tőből vissza vágjuk vissza. A hosszú hajtásokat nem szabad rövidíteni, mert a mutatós fa helyett alakja vesztett csutkák kapunk, és éppen a zuhatagszerű hatást tüntetjük el vele. Ha időben végezzük a zöldmetszést, akkor a jövő évi barkafánk nagyon formás lesz, és sok barkával fogja díszíteni tél végén a kiskertünket. Az alanyból előtörő fattyúhajtás kezdeményeket tőből törjük ki.

Kitűnő szoliter, dézsában is tartható. Terasz vagy ház mellé is ültethető.

Forrás: www.pfaf.org