Babérmeggy

(Prunus laurocerasus)



A babérmeggy soha nem fog az első számú növények közé tartozni, de azért ez is egy szép hálás bokor, ami sok kertben jó szolgálatot tesz, különösen takarónövényként. Ez egy nagy termetű, szétterjedő, örökzöld bokor, fényes, bőrszerű levelekkel.

Ez a növény háttérrbokorként is használható, vagy egy nagy űr megtöltésére, de sűrű lombja miatt még kerítésnek vagy sövénynek is alkalmas. Magában álló bokorként tartva hamar kinővi a kis kertet, de nagyobb kertekben rendkívül hasznos.

Fehér virágai tavasszal jelennek meg, füzérekkel felvidítják az időnként komornak tűnő levélzetet. Sajnos elég kellemetlen szaguk van, ezért ne ültessük közel a házhoz vagy az üldögélőhelyhez. Virágok csak kifejlett ágakon nyílnak, ezért a rendszeressen nyírt bokor nem virágzik. Ősszel a virágokat fekete bogyók követik, amit imádnak a madarak, így ez remek azoknak a kertészeknek, akik szeretnék kertjükbe csalogatni a madarakat.

A fiatal növényeket ősztől tavaszig bármikor kiültethetjük, amikor az időjárás engedi. A konténeres növényt bármikor kiültethetjük, de öntözni kell, amig be nem áll.

A babérmeggy sokféle fényviszonyban megél, a teli naptól a meglehetősen sűrű árnyékig. Ugyanakkor, minél sűrűbb az árnyék, annál lazább lesz a bokor.

Ha már beállt a növény, nem szükséges öntözni, kivéve ha nagy a szárazság.

Ez a bokor elég jól alkalmazkodik mindenféle talajhoz ( a legjobb az 5,5-7,5), de ha a talaj túl lúgos a növény megsínyli. A túl száraz talajt sem szereti. A talaj jobban megőrzi a nedvességet ha adunk hozzá szerves anyagot.

Ez a bokor teljesen fagytűrő. Rendkívül hideg területekre a legszívósabb ' Schipkaensis ' változatot ajánlom.

Bár nyírás nélkül mutat legjobban, a babérmeggy sok vágást kibír. Ha földig lenyírjuk, újra kihajt, de ha rendszeresen nyírjuk, nem fog virágozni.

A babérmeggyet legegyszerűbben nyáron vett félfás dugványról lehet szaporítani.