Az örök nyár virágai
Kontinensünk legnyugatibb pontja a portugáliai Cabo da Roca. A magas szikla meredeken szakad a sötétkék óceánba, amelynek túlpartja már New York szabadságszobrának lábát mossa. Valahogy így illik véget érnie Európának: nagystílűen és drámaian.

A sziklákon fehéren tajtékzó tengerhez és a végtelenül széles látóhatárhoz a kristályvirágfélékhez tarozó jégvirágok (Carpobrotus edulis) sárgán virágzó szőnyege adja a körítést. A növény itt nem alárendelt szereplő, húsos, háromszög keresztmetszetű levelei beborítják a szikla teljes felületét, még a sziklafal párkányaiban is megkapaszkodnak és tovaterjednek. Jól érzik magukat a sós szélben és a könyörtelenül szikrázó verőfényben. Virágai a szegfűfélék rokonságát igazolva sok vékony sziromból állnak, amelyek körülfogják az elágazó, sárga bibét.
Aki egyszer látta kiterjedt állományát, biztosan azt feltételezi, hogy a növény évezredek alatt alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, és terjedt szét a kietlen, szeles sziklákon. A helyzet azonban egészen más. A jégvirágként, vagy hottentotta fügeként is emlegetett faj eredetileg Dél-Afrika partjai mentén élt. Európai jelenléte a behurcolt egyedeknek köszönhető, amelyek kiszorították az élőhelyekről a kevésbé agresszív őshonos fajokat, és így tudtak gyorsan elterjedni. A jövevénnyel együtt nem érkeztek meg azok a teknősök és más állatok, amelyek növekedését kordában tartanák, új hazájában pedig ilyen állatok nincsenek. (A természet felborult rendjének sajátos példája, hogy a jégvirágmezők egy másik jövevény, az Európába még a mi honfoglalásunk előtt Dél-Ázsiából behurcolt házi patkány kedvelt élőhelyei.)
Ma tehát a behurcolt (csúnya szóval: idegenhonos) növények uralma látszik, amit tetszetős virágaik miatt hajlamosak vagyunk megbocsátani. A látvány szüli a gondolatot: hogyan lehetne ugyanilyen virágáradatot nevelni az ablakpárkányunkon? Azonban hiába törünk egy darabot a húsos szárakból, otthon aligha szaporodik el, hiszen nem tudjuk biztosítani a szükséges klímát. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha őszig elél a „nyaralási emlék”.
Ugyanígy kevés sikerrel kecsegtet az Afrikában étkezési célokkal is gyűjtött termések begyűjtése. A magok nehezen csíráznak, a fiatal növények pedig nagyon érzékenyek.
Az otthoni tartásra a rokonság egy másik tagja sokkal alkalmasabb. A bíborvörös délvirág, vagy más nevén Granada tüze (Delosperma cooperi) levelei hengeresek, virágai pedig kisebbek és lilásvörös színezetűek. A növény jól bírja a nyári meleget, és megelégszik a gyengébb minőségű talajokkal is.
Házfal mellé, vagy déli kitettségű rézsűkre ültetve gyorsan terjed és gazdagon virágzik. Bár fagytűrő és a hazai teleket is átvészeli, a biztonság kedvéért ősszel érdemes fenyőágakkal, száraz avarral betakarni. Szaporításának legegyszerűbb módja a dugványozás, vagy a bujtás. A fekvő hajtások maguktól is könnyen legyökereznek, így az idősebb tövek tőosztással is könnyen szaporíthatók. Ellenálló növény, de a pangó vizet nem viseli el. Ilyenkor gyökerei és hajtásai elrothadnak.
A kristályvirágokkal kapcsolatban érdemes említést tenni egy a pozsgásokra jellemző növénytani sajátosságról. Ezek a növények ugyanis nem ugyanazt a mechanizmust használják a napsugarak energiájának megkötésére, mint kertjeink növényei. A mérsékelt övben a napsütés biokémiai folyamatokat indít el a levelekben, amelyek a szén-dioxid megkötése által a növény növekedését, fejlődését biztosítják. Ehhez azonban folyamatosan „lélegezniük” kell, azaz nyitott légcserenyílásokkal biztosítani a keletkező oxigén eltávozását és a szükséges szén-dioxid bejutását.
Ha a forróságnak és szárazságnak kitett – sivatagi, félsivatagi – növények ugyanezt a technikát követnék, pillanatok alatt kiszáradnának, ugyanis a légzőnyílásokon nemcsak az oxigén, hanem pára formájában a mindennél értékesebb nedvesség is távozna. A megoldás kézenfekvő: amikor süt a nap, a növény zárt légcserenyílásokkal köztes vegyületeket állít elő, aztán amikor éjjel lehűl a levegő, kinyitja légcserenyílásait, és a köztes anyagokat szén-dioxid-megkötésre használja fel. Ez a „trükk” teszi lehetővé a növényi életet sok forró és száraz élőhelyen.

Válasz

Szerintem egy szegfű fajta! Nem régiben kaptam angol muskátlit és egy szegfű fajtát, ami nagyon hasonlít erre. Sajnos most nem jut eszembe, ki küldte a növényeket, de majd megírom, ha rájövök.

Válasz

Én ezt is egy kristályvirágnak nézem, teszek fel képet a kávézóba, nézd meg, hogy hasonlít-e rá.

Válasz