Rövid története

Alapítás, középkor:

A Bélkő hegy aljában, és az egri egyházmegye tulajdonában lévő Háromkútról (Trium Fontium) nevezett és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot az 1232. május 16-án keltezett alapítólevél tanúsága szerint II. Kilit egri püspök alapította. II. Kilit Bél nemzetségből származott, és a középkorban Bélháromkútnak nevezett apátságot alighanem családi monostornak szánta. Anyaapátsága a III. Béla király által alapított (1184) pilisi (pilisszentkereszti) ciszterci monostor volt.

Az alapító gazdag birtokadományokat juttatott a bélháromkúti kolostornak, amelynek építését 1241-ben megszakította a tatárjárás. Ahogy egy 1245. évi oklevélből kitűnik, a monostor mellett is folytak harcok. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, míg a templomnak csak a homlokfalai készültek el. A tatárjárás után másik építőműhely folytatta az építkezést, ami az egyes építészeti elemek különbözőségén is kitűnik. 1246-ban a monostor készen állhatott és szerzetesek éltek benne. 1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás, egri püspök kezelésébe került, amely időszaktól fogva az egri püspökség alá tartozott, és a szerzetesek továbbra is itt élhettek. A középkor végén a kolostor, több más ciszterci apátsághoz hasonlóan kezdett elnéptelenedni. 1503-ban például a perjellel együtt csak három szerzetes élt a falak között. 1530-as évekre teljesen elnéptelenedett az apátság, miután a református hitre tért Perényi Péter elfoglalta az egri püspöki birtokokat. Perényi halála után I. Ferdinánd szerzete meg az egri püspökségi váruradalmat, amelynek része volt a bélháromkúti apátsági birtok is. Amikor 1596-ban Eger török kézre került, ennek a vidéknek is megcsappant a népessége.

Újkor:

A kolostor 1678-ban az egri káptalan kezébe került vissza, ezt követően pedig 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő intézet kezelésébe került az intézmény, azzal együtt is, hogy egy 1696-ban kelt leírás a templomnak már csak álló falairól beszélt, sőt egy 1720-ból való okirat is templomromokat említ. A templom helyreállításának kezdeményezése és erkölcsi előkészítése egy bizonyos Baranyi István remetének a nevéhez fűződik. Az építési munkálatok 1732-ben kezdődtek el, és 1745-ben szentelte fel gróf Endrődy Gábor egri püspök a három szakaszban újjáépített templomot. Elsőként a déli mellékhajó, mellékszentélyek falai, a főszentély került felújításra, kiegészítésre. Második szakaszban a templom boltozata, és az orgonakarzata készült el, míg a harmadik szakaszban épült újjá a sekrestye.
XX. századi helyreállítás:

1934-ben Lux Kálmán vezetésével kezdődött meg a műemléki helyreállítási munkálat, amely a háború miatt legközelebb már csak 1953–1954-ben folytatódhatott Szakál Ernő kőszobrász és restaurátor irányításával. A templom külső helyreállítását dr. Rados Jenő professzor tervei alapján végeztét 1964-ben. 1964. és 1966. között Valter Ilona régész vezetésével tárták föl a kolostor alapfalait, melyek egy 21×17 méteres teret zártak közre.

Válasz