Hogy az emberiség milyen értékesnek tartja az aranyat, arról – az árán kívül – még az is tanúskodik, hogy számtalan sárgát virágzó növényről is könnyen e nemesfémre asszociál: aranyeső, aranyvessző, aranyfa, aranycserje, arany láprózsa, aranyos veselke, balkon aranya, aranybibe vagy aranyfarkú fű.

Ezek némelyike nálunk is őshonos, és gyakori például az aranyos veselke, vagy ritka, szigorúan védett, mint az arany láprózsa (vagy mocsári kőtörőfű). De olyanok is akadnak, amelyek a világ más tájairól származva nálunk is szép karriert futottak be dísznövényekként. Ilyen például az aranyfa vagy aranycserje. Na, ez az a növény, amit mondhatni mindenki ismer tájainkon is, csakhogy nem ezen a néven, hanem aranyesőként.

Ezzel benne is vagyunk a tudományos és népi nevek közti különbségek okozta galiba közepében! A növénynevek burjánzása ugyanis egyfelől gazdaggá, izgalmassá teszi a köznyelvet, másrészt viszont bonyolítja a növények beazonosítását. Így az is megeshet, valakitől ajándékba kapunk valamilyen hajtást, hagymát, magot, amit az ajándékozó adott néven ismer, a megajándékozott azon a néven viszont más növényt ismer, tehát végül egyebet kap, mint amire számít. Ajándék lónak nem nézzük a fogát, de nem árt tudni a tudományos neveket sem, mert akkor kevésbé áll fennt a tévedés lehetősége.

Az aranyeső esetét tovább bonyolítja, hogy ezen a néven a botanika egy másik növényt tart számon, éspedig a közönséges aranyesőt (Laburnum anagyroides). Amit a köznyelvben aranyesőnek nevezünk, azt aranyfának vagy aranycserjének (Forsythia) hívják a szaknyelvben. Aranysárga virágainak zuhatagával bármelyikük kiérdemli az aranyeső nevet, de lássuk jellemzőiket.

Már a közönséges aranyesőnek is kétes az őshonossága, de a nálunk ültetett aranycserje fajok biztosan kelet-ázsiai származásúak. Rendszertanilag határozottan távol állnak egymástól: a „valódi” aranyeső többek között a paszullyal és a borsóval együtt a hüvelyesek rendjének pillangósvirágúak családjába tartozik. Eközben a köztudatban aranyesőként élő aranycserje fajok az ajakosvirágúak rendjének olajfafélék családjának tagjai. Mindkettő olyan fás szárú növény, amely környezeti tényezőktől függően cserjévé vagy kisebb fává is fejlődhet.

A sövényként is közkedvelt aranycserje Háromszéken sokkal elterjedtebb. Parkokban, kertekben, tömbházak körül akár már márciusban is szemvidítón aranylanak négy csésze- és négy sziromlevélből álló, lombfakadás előtt nyíló virágai. Fénykedvelő, és tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt igényel. Dúsan lecsüngő fürtökben állnak a közönséges aranyeső virágai, melyek szépek ugyan, de mérgezőek is, csakúgy, mint a növény minden más része, különösen a magok!

Székely Hírmondó

környezetünk  

2014.04.28. | 08:41 „Értékes” növényeink – Aranyeső, aranycserje, aranyfa