Gyermekkoromban ilyentájt szedtük a lepotyogott vadgesztenyét, és emlékszem, az iskolába jött érte valaki, sőt pár forintot adott is egy-egy vödörnyi termésért, amit az autója utánfutójába kellett önteni.

Ha ma az interneten keresgél az ember a vadgesztenye átvételéről, hamar kiderül: ma is átveszik, de valami kacifántosság van az üzletben. Mindegy is. Ettől még a tágasabb kertek és a fasorok kedvelt növénye. Tulajdonképpen mindene különleges, márciusban nyíló virágzata, hatalmas formás termete, pompázatos levelei egészen addig tetszetősek, amíg nem bántja az aknázómoly vagy valamelyik gomba. A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) és a Guignardia aesculi nevű gomba együtt barnítja a leveleket.

Az érdekes tüskés tokban rejlő fényes, barna magok igen változatosak. Még igazi fából készült gyufával, hurkapálcikával karikírozott figurákat lehet belőlük készíteni. Nem mellesleg említem, 30-40 százalék keményítőt és 10 százalék szaponint tartalmaz, ez utóbbi miatt gyógyászati alapanyag lehet a vadgesztenye.

Az amúgy súlyos termés ilyenkor nem is apró kartácsként potyog. Ha valakit feje búbján talál, megemlegeti, de csúnyán durrog a vadgesztenyefa alatt álló autón is. Nagy szerencsétlenség, ha a szélvédőt betörné, de szerencsére ritka az is, ha nyomot hagy a karosszérián. Az autóbiztosítók többsége egyébként csak akkor fizet a gesztenyekárra, ha az ingatlannak lenne ilyen biztosítása, vagy a cascója terhére számolja el az autós.

Megoszlanak a vélemények a gesztenye okozta karosszéria-károsítás lehetőségéről, de jobb a békesség, érdemes betartani az őszi szabályt: nem állunk a vadgesztenyefa alá. Ha viszont nincs más választásunk, akkor egy nem sajnált pokrócot érdemes ráteríteni, hogy felfogja az ütést.

A terméspotyogtatáson túl a vadgesztenyefa másik kellemetlen szokása a tömérdek lehulló levél. Érdemes összeszedni, mert ezekben telelnek át az aknázómolyok, melyekről régebben már írtunk itt. A legjobb lenne elégetni, de ezt már mindenhol tiltják, meg bűzös füsttel is jár a tüzelés. Így marad az elszállíttatás vagy a komposztálás, ehhez azonban jól le kell darálni a lombot, s apránként keverni a komposzthoz. Megoldás még, ha a leveleket legalább 15 cm mélyre beássuk. Aki nem akar bíbelődni vele, hagyja a fáját kipusztulni és ültessen helyébe hússzínű vadgesztenyét, mert azt nem támadja az aknázómoly.