Először Németországban ettem gyümölcstorta formájában, de akkor nem tudatosult bennem, hogy ez egy külön gyümölcs; azt hittem, a süti fantázianeve. Aztán néhány éve a piacon újra összefutottunk, és összeállt a kép.

Félig érett josta

Mivel a szüleivel elég jóban vagyok, nem volt nehéz megbarátkoznom a gyermekkel sem. A josta (Ribes nigrolaria) ugyanis a feketeribiszke és a köszméte (egres, piszke) keresztezéséből mesterségesen létrejött gyümölcs. Németországban nemesítették az 1920-as évek elejétől kezdve, ezért nevét is a két gyümölcs német nevéből kapta: Johannisbeere+Stachelbeere= josta. Magyar elnevezése is hasonló összetétel: riszméte.
Egyébként létezik magyar nemesítésből származó hazai fajtaváltozata is: a rikő, (ribiszke+köszméte), melyet 1964-ben Fertődön hozott létre Porpáczy Aladár biológus.

A nemesítés rendkívül jól sikerült, mert a josta szülei minden jó tulajdonságát örökölte, így még azoknál is labdába rúghat, akik a két „szülőgyümölcsöt” külön-külön nem szeretik.
Az akár 2 méteres magasságot is gyorsan elérő cserje hosszú hajtásai inkább a ribiszkére emlékeztetnek. Elég igénytelen növény, jól tűri a fagyokat is. A sötétkék, majdnem fekete, sima felületű bogyók a ribiszkénél nagyobbak, az egresnél kisebbek, viszont a cserje nem tüskés, ezért egységnyi idő alatt sokkal több szedhető belőle, mint bármelyik szülője terméséből.

Ízében mindkét őse fellelhető, de nincs meg benne a feketeribiszke sokaknak túlzottan karakteres aromája, és nem olyan savanyú, mint az egres. Bár azzal lehet vitatkozni, savanyú-e a köszméte. A rendesen megérett gyümölcs össze sem hasonlítható a menzán megismert piszkeszósszal, melynél a sűrű cukros trutymóval együtt bekapott és szétharapott éretlen piszkeszemek igazi sokkot okoznak az ízlelőbimbóknak, és a legtöbb esetben egy életre elveszik az ember kedvét a további próbálkozástól.
Pedig megéri, ha mással nem, a jostával mindenképpen, mert rendkívül sok C-, B_1- és B₂-vitamint tartalmaz. Savai serkentik az emésztést, antioxidánsai immunerősítő hatásúak.
Nyersen a legjobb, de fagyasztható, és minden készíthető belőle, ami más bogyós gyümölcsökből: szörp, lekvár, gyümölcslé, dzsem. Gyümölcslevesbe pikáns adalék, a belőle készült szósz sültek, főleg vadhús mellé nagyon finom. Én csokis muffinba is szoktam belőle tömködni, akárcsak szedret, mert az ízük elég hasonló.