A gyümölcsfák metszése nem ördöngös tudomány, de igaz, ami igaz, kell hozzá némi érzék és gyakorlat. Aki most tanulja a mesterséget, jobban teszi, ha egy szakkönyvet vesz kézbe, vagy az interneten megbízható, hozzáértő szerző tanácsait fogadja meg. A szerzők gyakorlati felkészültségét könnyen lehet tesztelni. Aki azt ajánlja, hogy minden metszlapot sebkezelővel ápolni kell, biztos, hogy nem sokat dolgozott a kertben, mert a meleg szobában könnyű elképzelni, hogyan kell egy hatalmas almafa sebeit kenegetni. Ettől még jó lehet, amit ajánl, de szerencsésebb, ha gyakorlatiasabb a tanács.

Az ügyes gépek segítik a metsző munkáját

Hasonlóan elgondolkodtató ajánlás az is, hogy azért ne metsszenek hidegben, mert ha megfogják a hajtást, akkor az a kéz melegétől kienged, és ez bajt okoz. Aki a vad hidegben puszta kézzel metsz, biztos, hogy nem markolássza hosszan a fagyos ágakat, a kesztyűs kéz -­ és a műkedvelő kertészek többségének van megfelelő védőeszköze  -­ pedig nem melegíti fel a gallyat annyira, hogy a mély nyugalmi állapotban pihengető rügyek feléledjenek.

Cudar hidegben elő kell venni a vastagon bélelt kesztyűt

Mielőtt a gyümölcstermő fák, bokrok metszéséhez kezdenek, jó azt is tudni, mikor szabad késsel, ollóval, fűrésszel illetni a növényeket. Hosszan lehetni sorolni a tudós magyarázatokat, akit érdekel, nézzen utána. A megfigyelések lényege, hogy az almát a tél második felében kell metszeni, de a kicsit később, a rügyek duzzadásakor metszett fák hajtásnövekedése kedvezőbb lesz, mint amelyeket a nyugalmi állapotban metszettek, ráadásul ezek a hajtások alacsonyabb szögállásúak is lesznek. Ami a terebélyesedést, és nem a magasba törést szolgálja. Az almástermésűek közé tartozó körtét és birset nyugalmi időben kellene metszeni.

Ha nincs nagy hideg, jó a gumiba mártott pamutkesztyű is

A csonthéjasoknál nagyon fontos a metszés pontos idejének betartása. A gesztenyét és mandulát kora tavasszal érdemes vágni. Az őszibarackot a vegetáció megindulása és a virágzás közötti nagyjából egy hónap alatt lehet a legkisebb kockázattal metszeni. Az ennél korábbi időpontban nagy az ágbetegségekért felelős kórokozók fertőzésének kockázata, míg a metszés „kitolása” a termés csökkenésével és a fa kondíciójának romlásával jár. Kajszi esetében az ág- és faelhalást megelőzendő, a metszést a szüretet követő időpontra kell hagyni, és augusztus végéig mindenképpen be kell fejezni. Létezik egy alternatív időpont is: a rügyfakadást követően virágzásig. A csonthéjasok között a leginkább toleráns a szilva. Metszése a nyugalmi időszakban bármikor történhet, de legjobb a rügyfakadáshoz közeli időpont. A korai szilvákat a termés betakarítása után is lehet metszeni. A közeli rokonságban lévő meggyeket és cseresznyékét a tavaszi rügyfakadás után és júliusban- augusztus elején szabad metszeni.

Az idős dióknál augusztus végi - szeptember eleji metszéssel és nem sok ág eltávolításával lehet operálni.

A dió óvatos metszésének ideje a nyár vége

A bogyóstermésűek közül a málna metszése a letermett vesszők szüret utáni eltávolításából áll. Ilyenkor az új és felesleges sarjak kivágásával rendet kell tenni a sűrűsödő tövek környékén. Ezeket tavasszal újból ritkítani illik, de a termővesszőket lombhullástól tavaszig vissza is kell metszeni. A szeder termővesszőit közvetlenül a szüret után szükséges eltávolítani. A megfelelő terhelés beállításához azonban szükség van a tavaszi, erősebb fagyok utáni újabb korrekcióra, ekkor a másodrendű vesszőket kell visszametszeni. A fekete és piros ribiszkét tavasszal és ősszel, közvetlenül a lombhullás előtt ajánlott metszeni. A rügyek kímélése miatt ez utóbbi időpont ajánlható. Az áfonyát és a homoktövist a tél végén, a törzses és bokorköszmétét kora tavasszal, a rügyfakadás előtt ajánlott metszeni.