A kerttervezés, kertépítés egyik legszebb, de egyben legnehezebb feladata a növények kiválasztása és elhelyezése. A helyi adottságok, a különböző igények mindenhol más-más növénycsoport kialakítását igénylik.

Bár csábító az évelők kínálta változatosság, és kísérletezésre ösztönöz, a növények kiválasztását, a közhiedelemmel ellentétben, nem szubjektív, hanem objektív szempontok határozzák meg. Legfontosabb tényezők a teljesség igénye nélkül: talaj, fényviszonyok, növényméretek, virágzási idő, virágszín. Azok a növénycsoportok alkotnak ugyanis harmonikus egységet, amelyek megközelítően azonos ökológiai viszonyok közül származnak.

A cserje- és évelőfoltok nagyságával egyenes arányban nő a fenntartás (gyomlálás, öntözés, szegélyezés, visszametszések stb.) igénye. Gondolkodjunk el, hogy nem jobb megoldás-e a kertfenntartással megbízni valakit. Sokszor érdemesebb az igényeinkhez jobban illő egyszerűbb megoldásokra törekedni. Minél szebb és intenzívebb egy kert, annál több munkát igényel.

Észak-dél tájolású kertek, amelyeket kelet-nyugati irányú út köt össze.

 

Az egyes növényeket tudatosan kell elhelyezni. Az épület közelébe legtöbb gondoskodást igénylő, és legmutatósabb fajokat ültessük. Ilyenek a színes lombú, a szeldelt levelű, valamint az érdekes ágrendszerű fajok. A kert fekvése meghatározza, hogy ágyásainkra milyen szögből mennyire láthatók. A minden oldalról körbejárható ágyásban a magas növények középre, míg az alacsonyabbak a szélekre kerüljenek.

Ha az ágyás cserjecsoport, esetleg fal elé kerül, akkor a magasabb növények helye hátul van. A háttérbe ültetett magas növények a terület határát jelzik. A szoliter növények szerepe, hogy magukra vonják a figyelmet, ezért a kert kiemelt pontján kapjanak helyet, szépen mutatnak útkanyarulatban, nyírott gyep közepén.

A sovány, sziklás talaj természetes borítása borostyánnal, homoki pimpóval

A növénykiválasztást alapvetően meghatározza a talaj kémhatása (pH értéke) és talaj szerkezete. Hazai talajaink zöme meszes. A középkötött, kissé meszes talajon a legtöbb növény jól érzi magát. A savanyú talajon fejlődő növényeket, (havasszépe, hortenzia, liliomfa) és a nyugat-európai magazinok képein látható fajok zömét csak az ország északnyugati részén ültethetjük. Hosszú távon az sem segít, ha a talaj egy részét savanyúra cseréljük. Idővel ugyanis a gyökerek kinövik ezt a zónát, az eső pedig a környező meszes talajt bemossa a kicserélt föld közé. Homokos talajra levendulát, pimpót, zsályát, cipruskát, gyöngyvesszőt ültethetünk. Köves, sziklás talajon dekoratív a törpefenyő, a cserszömörce, az oszlopos boróka és a madárbirs.

A fák lombaja alatt futó sétaút mentén árnyékliliomok díszlenek.

A növények megjelenéséből is következtethetünk arra, milyen ökológiai viszonyok között élnek. A nagy levelű fajok általában árnyékos helyről, míg a szúrós, keskeny levelűek napos, száraz helyről származnak. A helyesen kiválasztott növényekkel különböző éghajlati viszonyok növénytársulásainak hangulatát érzékeltethetjük. Alpesi jellegű kertrészt hozhatunk létre a kert északi oldalán fenyőkkel, karcsú nyírfával, a gyepbe ültetett kora tavaszi évelőkkel. Védett fekvésű, napos helyeken a mediterrán kert hangulatát idézhetjük a hosszú tűjű fenyőkkel, a keskeny, égbe törő ciprusokkal, az ernyős koronájú fákkal és az illatos félcserjékkel. A fák mély árnyéka ugyancsak gondot okozhat. Az akác, a dió, a vadgesztenye, a bükk és a hárs alatt igen kevés növény marad meg (mahónia, bukszus, árnyékliliom, sárgaliliom, tiszafa).

Kertünk adottságairól itt is olvashatnak.

A növények kiválasztása mellett csoportosításuk is szakértelmet igényel: a helyesen összeállított együttesekben kiemelik egymás szépségét. A válogatásnál a növény fejlődési jellegzetességeit, életciklusát is figyelembe kell venni.

A kerítés tövébe ültette kisvirágú, kislevelű növények a térérzetet növelik, míg a nagyvirágúak, nagylevelűek mintegy közelebb hozzák a kerítést. A különleges alakú, csüngő vagy oszlopos koronájú, illetve a szeldelt levelű fák nyugodt, egyöntetű háttér előtt érvényesülnek igazán. A tarka vagy szeldelt levelű növényekből egy helyre csak egy fajt ültessünk. A csüngő, csavart ágú vagy oszlopos fajták együttes alkalmazása szintén zavaró lehet.

Elöl az alacsonyabb termetű pompás varjúháj, mögötte borzas kúpvirág, díszfüvek. A középen az alacsonyabb termetű növényekkel nyitottan hagyott, kanyargós rész, mintegy utat vagy patakot szimbolizál, és szinte hívogatva bepillantást enged a kért távolabbi részeibe.

A megjelenési forma mellett ismernünk kell a növekedési erélyt is. Az agresszív fajok idővel maguk alá gyűrik a szomszédságukban élő

Az impozáns méretű cédrus biztos, hogy nem kiskertbe való.

 

gyengébb társaikat. A magasra törő fajok (gyöngyvirágcserje, jezsámen) alacsonyabb növényekkel jól társíthatók. Az lehajló vesszőjűek (jázmin, japánbirs, madárbirs) viszont elnyomják kisebb szomszédjaikat. A tarackoló fajok (törpemandula, orgona) is csak a náluk magasabb szomszédokkal férnek meg, vagy önállóan szoliterként ültessük őket.

intenzív színhatást mesterséges kerti elemek, pl. színes kaspók elhelyezésével is elérhetjük

Például sötét lombú növények elé (babérmeggy, bangita, tiszafa) világos színűeket ültessünk. Ezek lehetnek tarka levelűek (kúszó kecskerágó, japánsom, tarka rózsalonc) vagy világoszöld levélszínűek (pimpó, jázmin, tarackos som, japánlonc).

Világos fal előtt az erőteljes színek jól érvényesülnek. Ezzel szemben a pasztell színű virágok sötét falak vagy cserjecsoportok előtt érvényesülnek a legjobban. Általában elmondhatjuk, hogy a színes összeállítások egyszínű háttér előtt mutatósak. Ha a háttér rendezetlen, törekedjünk egyszínű kiültetésre. A színek befolyásolják térérzetünket. A meleg színek közelieknek tűnnek, míg a hideg színek háttérként alkalmazva térérzetünket növelik. Példák bevált színkombinációkra: sárga-piros-kék, lila-narancssárga-zöld, rózsaszín-világoskék, lila-rózsaszín, sárga-fehér, piros fehér.

A kert színeiről itt olvashat részletesebben.

Forrás: Kert lap