Ha a kertbe elsősorban azért szeretnénk egy kis vizet, hogy a madaraknak itatót biztosítsunk, ügyeljünk az elhelyezésére. Az általános szempontokon (rálátás, közvetlen napfény) kívül vegyük figyelembe, hogy a madarak a nyílt területet kedvelik, ahol a ragadozók – pl. a macskák – nem tudják észrevétlenül becserkészni őket. Néhány méterre az itatótól azonban szerencsés, ha rejtőzésre alkalmas bokrok nőnek. Ne tegyük olyan helyre az itatót, ahol gyakran mozgunk (játszósarok, grillező környékére, főbb közlekedési útvonalak mellé), figyeljük távolról az ott zajló életet.

Ha egyszer elkészült az itató, és a madarak odaszoktak, akkor ne hagyjuk őket víz nélkül, töltsük fel rendszeresen. Ha automata öntözőrendszer van, célszerű úgy elhelyezni, hogy egy vagy akár két szórófej is belelocsoljon, így biztosan nem fogy ki belőle a víz. Nem elég azonban pótolni a vizet, rendszeresen (nagyjából hetente) kis is kell takarítani, hiszen a madarak nemcsak isznak, hanem fürdenek benne, és sajnos bele is piszkítanak. A nyári melegben a víz hamar bebuggyan, és ez nemcsak kellemetlen, de fertőzésveszélyt is jelenthet. A kisebb itatók takarítása kimeregetéssel, seprűvel, szivaccsal megoldható (ne használjunk vegyi anyagokat a takarításhoz!), ha 20-30 literesnél nagyobb a madáritató, inkább eleve leereszthetőre építsük.

A piszkos víz elvezetésére a fólia alá terítsünk drénréteget (a tervezett vízmennyiség mintegy kétszeresére lesz szükségünk). A leendő meder legmélyebb pontján ragasszunk a tófóliába egy kb. 5-10 cm hosszú, és 4-6 cm átmérőjű műanyag csövet, amit gumi- vagy PVC-záródugóval tudunk zárni. Ha PVC-dugót használunk, akkor jól zsírozzuk be a tömítést, és csak épp hogy a tömítésig nyomjuk be a dugót, különben nem tudjuk majd kihúzni.

Leereszthető vizű madáritató építése lépésről lépésre:

- Ássuk ki a medret kb. 40 cm mélységben.

- Töltsük be a vízelvezető drénréteget (kb. 25 cm vastagon terítsünk kulékavicsot, téglatörmeléket a mederbe), alakítsuk ki egyúttal a lejtős oldalú medret. A legmélyebb ponton hagyjunk egy kis gödröt a leeresztőcsőnek!

- Ragasszuk be a tófólia megfelelő pontjára a csődarabot (figyeljünk, ne legyen nagy „perem” a víz felőli oldalon).

- Takarjuk le a drénréteget geotextillel, majd helyezzük be a mederbe a fóliát.

- A lefolyócsövet stabilizálhatjuk 2-3 liternyi betonnal. A cső köré töltött beton nem engedi majd mocorogni, hajladozni, miközben épp a dugót rángatjuk ki vagy tuszkoljuk a helyére.

- Takarjuk a fóliát nagyobb kavicsokkal, lapos kövekkel (a kövek kiválasztásánál ügyeljünk a takaríthatóságra). A meder fokozatosan lejtsen, hogy minden madár megtalálhassa a neki megfelelő vízmélységet.

- Töltsük fel az itatót, és élvezzük a látványt!