Akkor sem kell lemondanunk a kerti tóról, ha kertünkbe és/vagy költségvetésünkbe nem fér bele egy több négyzetméteres vízfelületű tó megépítése.

Legfontosabb a tó helyének kiválasztása, a kapcsolódó kertrész megtervezése. Már ejtettünk szót az árnyék fontosságáról, röviden a lényeg: inkább a teljes árnyék, mint a tűző nap! Közvetlen napsütést napi 1-2 óránál többet semmiképpen ne kapjon a tó, azt is inkább reggel, vagy délelőtt.

Kis tavakról lévén szó, fontos, hogy viszonylag mélyebbre és meredekebb falúra kell építenünk, hogy a vízfelülethez képest minél nagyobb víztérfogatot kapjunk (vagyis minél több víz férjen a tóba). A meredek (80-90°) oldalakat fóliával nehéz kialakítani (könnyen megindul alatta a föld), ezért célszerűbb egy meredek falú dézsát vagy formára öntött műanyag tómedret választani. A látható belső oldalakon a műanyagnak például a korábban ismertetett tőzegbetonos bevonattal kölcsönözhetünk természetesebb hatást. (Ha elég türelmesek vagyunk, pár év alatt a moszatok, algák hasonló bevonatot képeznek a műanyagon – csak addig kell elviselni pl. a piros szüretelődézsa látványát.)

Ne önmagában tervezzük a tavat, mindenképpen illesszük be a kert vagy a kertrészlet egészébe. A kis vízfelület sokkal többet mutat, ha nem süllyesztjük le a talajszintig a tavat, hanem inkább támfallal körbevesszük, és feltöltjük a környékét. A ház és a kert egészéhez igazodva a támfalak igen sokféle anyagból készülhetnek; használhatunk rönköket, ágyásszegélyt, téglát, terméskövet, talpfákat, műkő támfalelemeket. Míg a takarásban lévő, nem látszó (pl. fal melletti) oldalak építéséhez bármilyen, fagynak ellenálló, tartós anyagot felhasználhatunk, a látszó oldalak kivitelezésére ne sajnáljuk a minőségi anyagot és az energiát.

A dézsatavat itt egy rézsűbe építjük be. Félig kiássuk a meder mélységét, a többi földet rá kell tölteni.

Az elkészült kis tó a lépcső melletti rézsűben

Miután elkészült a fal, állítsuk be a helyére a medret. Magától értetődőnek tűnik, de nem lehet eléggé hangsúlyozni a vízszintezés fontosságát; ilyen kis tavaknál pár centi lejtés is sokat ront az összbenyomáson. Még a kezdeti tervezésnél számoljuk ki, mennyi töltőföldre lesz szükségünk, ugyanis a tóépítésnek fizikailag ez lesz a legnehezebb szakasza. Ha nagyobb mennyiségű föld kell, gondoljuk végig, hogyan tudjuk minél közelebb szállítani a helyszínhez (például egészen különleges extrém sport a földtalicskázás az utcáról a sorházi lakáson át a hátsó kertbe).

A támfal hátsó része elkészült. A ledöngölt, szintbe állított aljzatra elhelyezzük a dézsatavat, majd feltöltjük a környezetét.

Miután a támfal első oldala is elkészült, teljesen feltöltjük földdel, és tömörítjük.

Ha azt szeretnénk, hogy a tóhoz kis patak is csatlakozzon, mindenképpen kell egy kis dombot is építenünk – az ehhez szükséges földmennyiséget is vegyük figyelembe. A patak kialakításához használhatjuk a készen kapható műanyag patakelemeket, általában ezeknek is előnyükre válik, ha dekorációs (pl. tőzegbetonos) borítást kapnak.

Kerek dézsató forrással

Nagyon fontos a patakot tápláló szivattyú méretezése. Ha a tó felszínénél nem emeljük fél méternél magasabbra a vizet, elegendő egy 1000-2500 liter/óra teljesítményű szivattyút beépíteni, ez már kellemes csörgedezést-csobogást eredményez.

A patak építése sok figyelmet igényel, könnyen félrecsúszhatnak a dolgok. Ha valahol megszökik a víz, akkor gyorsan kiürül a tó (és leég a szivattyú, megfulladnak a halak…). Próbálgassuk türelmesen, és ha már biztosan jó a patakmeder beállítása, kemény és stabil az alátámasztása (vegyük figyelembe, hogy a friss föld ülepszik!), akkor töltsük be és rendezzük el a földet a végleges helyzetbe.

Ezután már a legkellemesebb rész, a dekoráció következik, de erről legközelebb...