KLEOPÁTRA DIÓS KARAMELLÁJA

Kleopátra (i.e. 69-30) Egyiptom mesés királynője volt.

Olasz kutatók, akik a rómaiak történetét első kézből ismerik, kiderítették, hogy Antoniust nem a szépségével hódította meg, hanem diós karamellájával, ami ellenállhatatlan volt.  Íme a recept, a mai mértékegységekre átszámítva.

Hozzávalók:

50 g mandulaliszt
100 g cukor
1-2 kanál narancslé
30 db feles dióbél

A mandulalisztet a fele cukorral és kevés narancslével sűrű tészta állagúra keverjük. Kinyújtuk, a feles dióbelekkel beborítjuk. A cukor másik felét kevés narancslével keverve megolvasztjuk, karamellizáljuk. A folyékony karamellát levesszük a tűzről, és a diós mandulatésztára öntjük. Kihűlés után szervírozhatjuk.

DIÓ AZ ANTIK RÓMÁBAN

A rómaiaknak nemcsak a dió latin nevét köszönhetjük, hanem az első diós datolyacsemege leírását is, aminek a neve dulcia domestica - házi édesség - volt. Eszerint a datolyák magját kivágták, helyére dióbelet tettek. A datolyákat kívülről megsózták, majd mézben megpirították. Azt mondják, a mézet előzőleg felfőzték, ezt nem tudom. Másik forrás szerint pedig a datolyákat nem pirították, hanem mézben főzték. Mindenesetre érdemes kipróbálni.

A rómaiak egyébként változatos ételekben, süteményekben használták fel a diót. Gyakran sütötték péksüteményekbe, mazsolával együtt pedig kalácsba.

NUGÁT

A nugát ugyancsak történelmi értékű diós édesség. (Ne hasonlítsuk az e néven nálunk kapható termékekhez.)

Eredeti francia találmány volt. Az 1500-as évek vége felé történt, hogy egy francia úriember, bizonyos Olivier de Serres vendégségbe hívta a barátját. Hogy méltóképpen vendégelje meg, a szakácsnőjével újfajta édességet készíttetett, aminek a receptje abból állt, hogy mindent bele kell tenni, ami a környéken terem és finom. Így összekevertetett diót mandulával, levendulamézzel, gyümölcscukorral, tojásfehérjével, és vaníliával ízesítették.

Az édesség nevét a dióról latinul NUX GATUM-ként adta meg, ez alakult később nugáttá.

Elkészítése:

Gyümölcscukorból, répacukorból és mézből szirupot készítünk, ebbe habbá vert tojásfehérjét keverünk. Még meleg állapotban vaníliával, eperrel, pisztáciával ízesíthetjük. (Akár mind a hárommal.) Diót adunk hozzá. Négyzet vagy téglalap alakú falap köré magasított peremet szögelünk. A meleg masszát a falapra fektetett egy réteg ostyára öntjük, kihűlés után nagyobb kockákra vágjuk. A darabok, kockák alakja változatos lehet, ennek is díszítő hatása van.

Sajnos, az eredeti nugátról sincs fényképem, már csak azért sem, mert a Lumiere fivérek később születtek.

Hozzávalók:

• 1 kg lehetőleg egyforma nagyságú zöld dió
• 2 evőkanál 100%-os ételecet
• kb. 1,5 l víz
• 1 kg cukor
• 8-10 db szegfűszeg
• fél-fél narancs és citrom héja
• 0,5 dl rum

Elkészítés:

A zöld dió akkor jó befőttnek, ha belül még puha. Épp ezért egyet vágjunk félbe, mielőtt leszednénk a fáról a szükséges mennyiséget. Ha nem akad meg a kés a héjában, csak akkor jó.
Jól megmossuk a diókat, majd vastag tűvel átszúrkáljuk, és lábasba szórjuk. Annyi vizet öntünk rá, amennyi éppen ellepi, és 10-14 napig ebben áztatjuk, egészen addig, míg a dió megfeketedik. Fontos, hogy ezalatt naponta kétszer is cseréljük rajta a vizet!
Ezután a diót kb. 1 liter - ecettel ízesített - vízben, a forrástól számított kb. 10 perc alatt puhára főzzük. A cukorból és 4 dl vízből sűrű szirupot főzünk, habját eltávolítjuk, majd hozzáadjuk a szegfűszeget meg a citrusok reszelt héját. A diót leszűrjük, a szirupba szórjuk, kevergetve 5 percig főzzük, majd 1 napon át állni hagyjuk. Ezt a műveletet, hogy főzzük, majd állni hagyjuk, még kétszer megismételjük. A harmadik napon a diót a szirupból kiszedjük, és széles szájú üvegekbe rakjuk. Az átszűrt szirupot megforrósítjuk, a rummal ízesítjük, a dióra öntjük, végül jól lezárjuk.

Megjegyzés:

Az időjárástól függ, hogy milyen gyorsan érik a dió, ezért résen kell lenni már május végétől. Június végére már túlérett befőtt szempontból.