A gyermekláncfű segít a gyomorbajok enyhítésében, teája vizelethajtásra és értisztításra is használható.

Látványnak is szép a zöld mezőben lévő rengeteg élénksárga virág. Ilyenkor tavasszal elborítja a kerteket, mezőket. Szinte mindenhol találkozhatunk vele. Talán a legismertebb népies neve a gyermekláncfű, de sok helyen pitypangnak, pongyola pitypangnak, zsibavirágnak, tejesfűvirágnak, kákicsnak, barátfejnek stb. nevezik.

Emlékszem, gyermekkoromban nagyszerűen lehetett játszani vele. Lányok ügyes kezei csodás koszorúkat fontak belőle, és egymás fejére rakták. Mi, fiúk a kinyílt, elvirágzott gyermekláncfűre ráfújtunk, és a szanaszéjjel repülő magok olyanok voltak, mint a felhők közül alászálló ejtőernyősök. Kitűnő játék volt, és sokáig elszórakoztunk vele.

Most mégsem erről kívánok írni, hanem e szép, de sokak által értéktelen virág hasznáról az egészség megőrzése szempontjából. Magam is már többször kipróbáltam áldott, gyógyító hatását.

A gyermekláncfű (Tarexacum offcinale) segít a gyomorbajok enyhítésében, megkönnyíti az emésztést. A benne található gyógyhatású anyagok jók a májnak, vesének, epének, teaként fogyasztva vizelethajtásra és vértisztításra is használhatjuk. Ezeken kívül, ha ezzel borogatjuk reumás testrészeinket, akkor csökkenti a fájdalmat és a gyulladást. Állítólag leveléből és szárából nagyon finom saláta is készíthető, amely pikáns ízt lop a saláták kedvelők asztalára.

Ha nekem valamiért rossz a gyomrom, kimegyek a kertbe és letépek néhány szál gyermekláncfüvet. Mielőtt elrágcsálnám, a szárát alaposan megmosom, majd lassan, számban többször megforgatva megeszem. Kissé kesernyés az íze, de garantáltan hamarosan – néhány perc elteltével – jelentősen javul az állapotom. A kesernyés ízt a benne található szeszkviterpén lakton, flavonoidok, cseranyag, szterolok, káliumsók, karotinoidok és az inulin okozza, amelyet könnyedén el lehet viselni annak a tudatában, hogy a gyomorbántalmak gyorsan megszűnnek. Természetesen komoly gyomorbajban, epevezeték-elzáródásban szenvedők esetében ajánlatos orvosunkkal megbeszélni, és annak a felügyeletével fogyasztani.

Gyűjteni kora tavasztól szinte késő őszig lehet. A növény föld feletti részét és gyökerét gyógyászati célokra hasznosíthatjuk. Szinte bárhol előfordul, mert a szél „ejtőernyős” magjait messzire elrepíti, és jó alkalmazkodóképessége lévén még kietlen területeken is kihajt és virul, sárgává varázsolva a környező tájat. Vigyázzunk a szedésével és gyűjtésével, mert gyógynövényt mindig csak tiszta, forgalomtól távoli helyről szabad gyűjteni. Kerüljük azokat a helyeket, ahol élénk az autóforgalom, vagy nagyobb ipari létesítmény van. Főleg olyan gyárak, üzemek környékén nem szabad szedni pitypangot, ahol szennyezik a földet, vizet és levegőt.

Remélem sikerült felkeltenem sokaknak a figyelmét a gyermekláncfű iránt, és ezentúl nem csak úgy tekintenek rá, mint szép, sárga, tavaszi virágra, amelynek látványa jókedvre derít bennünket, hanem mint hasznos, sokféle nyavalyát gyógyító növényre.

Tanuljuk meg tisztelni a természetet, mert benne mindenre van megoldás, csak nyitott szemmel kell járnunk a világban. Ha ezt megfogadjuk, akkor sokkal harmonikusabb lesz az életünk.