Pompás levélszíneket produkál az ősz. Különösen az olyan, mint a hetek óta tartó 2012-es. A káprázatnak egy fagyos éjszaka és utána egy alapos eső sajnos véget vet, és hamar ragacsos maszattá gyúrja a lehulló leveleket, de addig is élvezzük a színkavalkádot, amit a saját kertbe is be lehet hozni. A vidéki, kertvárosi területeken a túl élénk és nagyon sokféle növényszín együttes alkalmazása helytelen. Olyan színeket kell választani, amelyek a természettel harmonizálnak, nem pedig versenyeznek.

Tiszakürti arborétum

A nagyobb kertekbe vagy árnyékra vágyó kisebbekbe most, az őszi telepítési szezonban lehetne ültetni amerikai ámbrafát (Liquidambar styraciflua). Az amúgy nagyra megnövő terebélyes fa mellett sok érv szól. Délceg koronája formás, és fő erénye az intenzív őszi lombszíne. A napos vagy félárnyékos helyet kedveli, ezért alkalmas kerti növény, ahol a nap a szomszédok nagyra nőtt fái és az épületek fölött kering. A napra azonban mindenképpen szüksége van, mert csak így színesedik be ősszel. Hátránya, hogy talajára kényes, mert mészérzékeny. A savanyú talajt kedveli, ezért ahol a nagyszerű építőbrigád a sittet a kertben szétterítette, s erre került később a virágföld, oda az amerikai ámbrafa biztos nem való. Meszes talajon levelei besárgulhatnak, ezért legfőbb erényének, a színes lombnak az ilyen közegben, ahogy mondani szokták: annyi.

A talajt azonban nem nehéz javítani. A kívánatosnál is nagyobb ültetőgödröt kell ásni, és a visszakerülő földhöz savanyú tőzeget kell keverni. (Nem elég az egyszerű tőzeg, az árudában a savanyút kell keresni!) A továbbiakban pedig ügyelni kell arra, hogy a talaj ne meszeződjön vissza.

Az ámbrafa a későbbiekben nem igényel különösebb gondozást. A koronát csak akkor kell vágni, ha vihar töri az ágakat. Csak ilyenkor kell a letört vagy elhalt ágakat eltávolítani. A fiatal fát rendszeresen öntözni kell, a talajnedvesség fenntartásában segít, ha a fatányérba mulcs kerül.