Hatalmas étvágyának köszönhetően a vakond egyetlen nap alatt akár a saját testsúlyának megfelelő táplálékot is képes elfogyasztani. Étrendjén lárvák, földigiliszta, bogarak és különféle férgek szerepelnek, ezért az irtás helyett inkább az együttélést kell gyakorolni.

Egy nagyobb kertben a vakondűző növények, a talajtömörítés és némi zaj segítségével is kordában tartható. A rovarpusztításon túl a vakond a talajszellőztetéssel és a túrással is hasznot hajt. A vakondtúrás anyaga ugyanis a legjobb, morzsalékos kerti föld. Lapáttal hamar összegyűjthető, s nyoma kevéske gereblyézéssel, söprögetéssel gyorsan eltüntethető.

Először a vakondról: a tél mindkét fél számára a nyári csatára történő felkészüléssel telik. (Most is küzdök két Szabadság-hegyi vakondcsaláddal.) A vakond ilyenkor a ház vagy a kerítés napos oldala alatt lévő üregben tölti ideje nagy részét. Ám a kertek réme télen nem alszik. Kényelmes földalatti éléskamrájában, a mozdulatlanra harapdált gilisztadarabjain él, a fagymentes időben körbe is vizitálja járatait, de ha nem muszáj, új túrást nem „készít”.

Aki már nyomozott a láthatatlan kertromboló szokásai után, tapasztalhatta, hogy fő járatainak fala kemény, s rendkívül sima. Az ilyen helyen hihetetlen sebességgel halad, ezért a legrutinosabb vakondfogó sem képes arra, hogy ásóval elvágja a menekülés útját. Ilyesmire a macskák, s a gyakorlottabb kutyák képesek.
Csak az képes felvenni a versenyt az alig tízdekás vakonddal, aki ismeri szokásait és életmódját. Teli has, laza talaj, csend és tiszta bunda – nagyjából így foglalható össze mindaz, amire egy vakond vágyódik. A trágyázott talaj bő eleséget rejt, vagyis aki nem akar vakonddal társbérletben élni, csak csínján használja a szerves trágyát, ezzel ugyanis rovarok lárvái, petéi is érkeznek a kertbe.

A vakond kis fáradsággal gyorsan ás, s az útjában lévő földből szép szabályos – 5-6 kilós – kupacokat készít. Ha lehetőség van a téli fagyok után a kert, gyep tömörítésére, akkor a hengerezéssel csökkenthető a vakond ásókedve. Pontosabban: ha a szomszéd kertje morzsalékosabb, akkor az állatka költözik. Van, aki üvegszilánkot, tégladarabokat ás a földbe. Nem sok sikert ígérhetek, ugyanis a vakond érzékeny orra földalatti teleszkópként mutatja a veszélyes helyeket.

A vakond a zajt sem kedveli. Ezért alkalmi sikereket lehet elérni a vakondjáratba ferdén ásott üvegpalackkal, amelyet a szél időnként fütyültet. Ennek turbó változata, ha az üveg nyakára tekert, magasba nyúló drótra kötött madzagra erősített vasszög, vagy nagyobb anyacsavar – a szél hatására –, ha jól mértük ki a spárgát, a fütyülés mellett még cseng-bong is. A fóliás kertészek a sátrukban hangosra állított rádióval is próbálkoznak.

Hatékonyabb módszer a betolakodó elűzésére a bundabüdösítés, amelynek vannak környezetbarát, s kevésbé kulturált változatai. A már vakondmentes terület viszonylag jól védhető a betolakodótól a különböző díszricinusokkal vagy a sárfűvel (Euphorbia lathyris), melyeket a kerítés mentén érdemes egy-két méterenként ültetni. Másik nevén a hasindító kutyatej sok olyan kertészkedő barátja, akinek meggyűlt a baja a vakonddal. Magjait messzire elszórja, ezért csak egyszer kell elvetni. Már középkori füvészkönyvekben is szerepel, mint hasznos szegélynövény, ugyanis erősen aromás gyökérzete révén a talajlakó csúszó-mászókat távol tartja. Így a vakond is elköltözik, ugyanis a hasindító kutyatej környékén feleslegesen ássa járatait, felkopik az álla. Az angol növényelnevezők egyébként a kutyatej e nemes tulajdonságát nevében is megörökítették - Mole plant. A hasindító nemcsak borzalmas ízével hajt hasznot, hőmérőként is szolgál, mert levélörvei -10 °C alatt lecsukódnak.