A kapor ismert kerti zöldfûszer, de talán nem tudunk róla annyit,

amennyit megérdemelne, és a kelleténél ritkábban is használjuk, pedig
különleges, finom íze mellett jótékonyan hat szervezetünkre is. A kapor
õshazáját valahová a Földközi-tenger környékére, talán a Közel-Keletre
teszik, innen terjedt el az egész világon. Az biztos, hogy már az
ókorban ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik
kedvenc fûszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is
használták gyógynövényként. Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta,
mert a savanyúságok elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak
jellegzetes íze van, de tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például
az oroszok vagy az olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez,
töltelékekhez. A növény egy-másfél méter magasra is megnõ, a
kiskertekben elszóródó magokból ültetés nélkül is sok kapor kel ki.
Érdemes belõle felaprítva télire is fagyasztani, így bármikor
használhatjuk. Két-három vajas doboznyi kapor egész télen elég lehet a
családnak. Fõzelékek, húsételek, sütemények ízesítésére használhatjuk.
Érdemes gyakrabban használni, hiszen jó hatással van emésztésünkre,
továbbá étvágygerjesztõ hatása is van – kisgyerekeknek különösen jót
tesz. A kapor Spanyolország és Portugália partjaitól a Földközi-tenger
vidékén át egészen Dél-Oroszországig õshonos, és vadon jelenleg is
megterem. Egy svájci, tóparti település régészeti feltárása során
bizonyítást nyert, hogy termesztése az újkõkorban kezdõdött, de ókori
egyiptomi írások is említik, valamint kedvelt volt a görögök és a
rómaiak körében is. Utóbbiaknál egyrészt a tehetõsség jelképe volt,
másrészt, mint egészséges fûszernövényt is nagyra tartották.
Hippokratész a fehérborban megfõzött, mézzel édesített
kapormag-készítményt szájöblögetésre javasolta, harci sebesülésekre, a
sebek begyógyítására pedig pirított kapormag-töretet alkalmaztak. A
középkorban a kaprot bájitalok készítéséhez, gonosz varázslatok kivédése
ellen használták, az 1570-es években azonban már, mint közönséges kerti
fûszernövényt említik a leírások. Napjainkban a kapor elsõsorban
Észak-Afrika, Oroszország és Skandinávia konyhájában kap fontos
szerepet. A kapor legismertebb tulajdonsága nyugtató hatása. Illóolaja
ellazítja az izmokat, különösen az emésztõrendszer izmait. Évszázadok
óta használják gyomorrontás, puffadás, bélgörcsök, hányinger kezelésére,
kisgyermekek hascsikarásának enyhítésére. Csökkenti a gyomor és a belek
puffadását, de serkenti a tejelválasztást is. Az ásványi anyagok közül
igen sokat tartalmaz vasból, mangánból és kalciumból. Enyhíti a
csontritkulás és reumatikus ízületi gyulladás tüneteit. Három
evõkanálnyi kapormag több kalciumot tartalmaz, mint egy jó pohár tej,
vitaminjai közül pedig a C-vitamin a legfontosabb. Említésre méltó még
élelmi rosttartalma, amellyel hozzájárul az emésztõrendszer kielégítõ
mûködéséhez. A kapor illóolajai megállítják a káros baktériumok
termelõdését - antibakteriális hatása megközelíti a fokhagymáét.
Antioxidáns vegyületei semlegesítik a szervezetbe jutott szabadgyököket
és más, rákkeltõ hatású anyagokat. A friss kapor íze és illóolajtartalma
mindenképpen felülmúlja a szárítottét; ezért ha lehet, frisset
válasszunk. Mivel szedés után igen hamar fonnyadásnak indul, a csak
kissé fonnyadtat bátran megvásárolhatjuk. A sárgásra fakult, laposra
aszalódott kapor viszont már régi szedésû; keressünk inkább szárítottat
helyette. A friss kaprot mindig tegyük be a hûtõszekrénybe. Lazán
tekerjük nedvesített konyharuhába, vagy állítsuk vízbe. Hogyan
használjuk fel a kaprot? A kapor jellegzetes ízét illóolajainak
köszönheti, amelyet a növény minden része termel. Ezek védelme érdekében
csak egy-két perccel tálalás elõtt adjuk az ételhez. A levél kellemes,
friss ízt kölcsönöz leveseknek, salátáknak, halételeknek. Próbáljuk ki
sajtételekhez, sajtos tésztaféleségekhez, tojásos salátákhoz. Igen jól
harmonizál burgonyával. Segítségével remek fûszervaj készíthetõ.
Húsokhoz és zöldséges ragukhoz is remek. A skandináv konyhában a kapor
halételek gyakran kizárólagos fûszere. A magokat savanyított zöldségek
készítéséhez, húsok pácolásához, raguk és zöldségételek ízesítéséhez
használhatjuk. Próbáljuk ki rizottókhoz, süssük kenyérbe, ízesítsünk
vele gyökérzöldségekbõl készült kását. A teljesen kiszárított, ledarált
magokkal sót helyettesíthetünk. A kinyílt virágtányér kiváló ízt ad
olajnak, ecetnek. Sajnos a kapor két-három napnál tovább nem tartható
el. A friss szárat és leveleket érdemes ollóval gyorsan felvagdalni,
majd kisebb-nagyobb adagokban lefagyasztani. Ez a fajta tartósítás
szinte változatlan formában õrzi meg a növény íz világát. A vastag
szárak és magok inkább szárításra alkalmasak. Receptek Frissítõ ízû
mártogatóst kapunk, ha az összevágott leveleket reszelt uborkával natúr
joghurtba keverjük. Lazac és pisztráng elkészítésekor használjuk bátran
a kaprot. E halféleségek és a kapor íze remekül összeillik. Tegyük
szendvicsbe saláta mellé vagy helyette. A kapormag emésztést elõsegítõ
hatása közismert. Nagyobb vendégség alkalmával, nehéz ételek mellé
helyezzünk az asztalra kis tálkában belõle. Gyomrunk mûködésének
serkentése mellett friss leheletet is biztosít. Szívélyes üdvözlettel,
Dr. Biró Józsefné Erika