Tudomásul kell vennünk, hogy kiskertünk dédelgetett növényei lassan, de biztosan készülnek az õszre és a télre, melyhez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Szemezgessünk tehát az iskolakezdés idején a kiskertünkben ránk váró feladatok közül néhányat.

A letermett õszibarackfák nyár végi zöldmetszésével tehetjük levegõsebbé a gyümölcsfa koronáját, elõsegítve a jövõ évi termõrügyek kialakulását.  Hajtásválogatás, metszés nyártól őszig

A szõlõfürtök körül elburjánzott leveleket ritkítsuk meg, hogy a nap jobban érje õket. Amennyiben a rettegett amerikai fehér szövõlepke fészkeit fedeznénk fel, a fertõzött ágvéget haladéktalanul távolítsuk el és égessük el, megakadályozva ezáltal további terjedésüket.

A körte szedésének egyik titka az optimális érési idõpont tapasztalati úton történõ felismerése (leginkább a héj színárnyalataiból), mivel ha túl sokáig várunk vele, nem lesz tárolható, ha pedig korábban szedjük, hiányoznak a fajtára jellemzõ aromaanyagok.

A karósbabnak lényegesen nagyobb vízmennyiségre van szüksége, mint a bokorbabnak, mely a levéltömeg hatalmas mennyiségének tudható be. Az óramutató járásának megfelelõ irányba, folyamatosan igazítsuk a lecsüngõ hajtásokat, a gyorsabb fejlõdés érdekében. Szeptember végéig rendszeresen és folyamatosan szüreteljük az érett babhüvelyeket, ügyelve arra, hogy a kacsok ne sérüljenek. Szedéskor gondoljunk a jövõ évi magszükséglet meghagyására is. Zöldbab

Amennyiben a paprikán nincs termésünk, gyors inspiráció lehet az alacsony N és sok Mg tartalmú mûtrágya.

Ügyeljünk, hogy nagy hõségben a cukkini és a patisszon talaját ne hagyjuk extrém módon kiszáradni, mert virágaik ilyenkor egy-két óra alatt elhervadnak és megtermékenyülés nélkül leesnek. Szüretelésük a hûvösebb reggeli órákban javasolt. A tökfélék érésének idején érdemes a termések alá vastag szalmaréteget teríteni, mely védi a rothasztó gombáktól és megakadályozza a súlyos termések eldeformálódását is.

Szeptember elejére idén gazdag és jó minõségû termésre számíthat, aki sok hagymát és burgonyát ültetett. A burgonya esetében a szép, egyenletesen beparásodott héjú és sérülésmentes gumókat válasszuk ki tárolás céljából. Nem érdemes már halogatni tovább a vörös- és lilahagyma szedését – ha eddig nem tettük meg -, mivel a várható csapadékosabb idõjárás a beszáradásnak indult burokleveleket fellazíthatják, mely a téli tárolásukat veszélyezteti. Természetesen a tárolhatóságnak több feltétele is van, ilyen az arra alkalmas fajta kiválasztása, a hagyma szedéskori érettsége és maga a tárolóhely is.

A gyökérzöldségeket betakarításuk tervezett idõpontja elõtt 3 héttel már ne öntözzük, ezzel is elõsegítjük a tárolhatóságukat.

A dísznövény ágyásokban eljött a tisztogatás ideje: az elvirágzott, elszáradt, zömében kór- és kárképletektõl hemzsegõ egynyáriakat folyamatosan húzzuk ki a talajból. Ha magokat is szeretnénk gyûjteni, akkor elõször ollóval vágjuk le a terméseket, magházakat, hogy a magok ne potyogjanak ki belõle, majd ezt követõen távolítsuk el a tövet is. A növény fertõzöttségének függvényében helyezzük a komposztálóba.

Ha azt szeretnénk, hogy tavasszal korábban virágozzanak egynyári növényeink (például a díszmák, körömvirág, a szarkaláb vagy a porcsinrózsa), már most helyrevethetjük õket, ha nem vagyunk elégedettek a növények spontán magszórásával. A lehetõleg szélvédett helyre kerüljenek a magok, a kikelt növényeket elegendõ lesz majd csak tavasszal egyelni, télen pedig a hó nélküli fagyos idõben célszerû takarni õket. Az ily módon felszabaduló helyekre kétnyári növényeket (árvácskát, törökszegfût, százszorszépet, vagy gyûszûvirágot) palántázhatunk.

A téli felkészülésre elegendõ idõt hagyva, elkezdhetjük az évelõk tõosztását és áttelepítését, mely elõnyösebb számukra, mint a tavaszi beavatkozás. A végleges helyükre történõ telepítés elõtt vágjuk vissza a föld feletti szárukat és kurtítsuk meg a gyökérzetüket is. A kertünk talajának minõségétõl függõen az ültetõgödörbe tegyünk érett szervestrágyát, vagy keverjünk bele komposztot.Vegetatív szaporítás osztással

Figyeljünk virágzó növényeink, a dália és a krizantém rendszeres öntözésére, ügyelve arra, hogy lehetõleg a talajukat locsoljuk és a leveleket ne érje túl sok nedvesség.

A korábbi évek tapasztalatai alapján lassan kijelölhetjük a tavasszal nyíló hagymások helyét kiskertünkben, melyeket majd szeptembertõl október végéig – a fagyok beálltáig – folyamatosan ültethetünk.

Ha az elmúlt idõszak rekkenõ hõséget és szárazságot hozott, amely két veszedelmes kártevõ, az üvegházi molytetû és a takácsatkák számára maga volt a földi paradicsom. A takácsatkák elleni védekezésrõl múlt heti bejegyzésemben olvashatnak, most lássuk a liszteske néven is elhíresült üvegházi molytetût. Az „üvegházi” jelzõ ne tévesszen meg senkit, a trópusi hõségben vígan él és igen gyorsan szaporodik a szabadföldi növényeken is. Dísz- és haszonnövényeket egyaránt károsít, elsõsorban a lágy, puha levélzetû növények leveleinek fonákján jelenik meg (paradicsom, padlizsán, paprika, fukszia, angyaltrombita, hibiszkusz). Szívogatásukkal nemcsak legyengítik a növényeket, de az általuk kiválasztott mézharmaton megtelepszik a korompenész is, amely jelentõs mértékben le tudja rontani a termés minõségét. Ezek az apró, 1-2 mm-es, fehér lepkeszerû kártevõk nagyon kedvelik az élénksárga színt, ezért a környezetbarát védekezés jegyében a megóvni kívánt növények mellé helyezzünk ki ragadós sárga lapocskákat, amelyek a kifejlett egyedeket foglyul ejtik, lehetetlenné téve ezáltal a szaporodásukat. Dísznövényeink esetében hatékonyabb módja a védekezésnek, ha felszívódó szereket használunk, ezek ráadásul a levéltetveket is elpusztítják. Liszteske

Kovács László Zoltán

kovlazol@gmail.com