Szabó Gizella üzente 11 éve

Tetszett .Szép kis madarak.

Válasz

jochmann andrás üzente 11 éve

Köszi, átadom nekik.

Válasz

Szekeres Rudolfné üzente 11 éve

Nagyon édesek a kis madaraid. tetszett!

Válasz

Oné Varga Ildikó üzente 11 éve

De szép emlék....... Sziasztok! Szép jó éjszakát, és kellemes hétvégét kivánok !

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Az a történet és a kutyus jó 25 évvel ezelőtti volt ildikó!Már csak emlék....

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Ildikó! Nem egy pici,tapasztalatlan madárka volt,hanem egy delnőt,tojó.Amit nem írtam,az az,hogy valószínű,a házból ,neveletlen,kissé szabadjára eresztett fiúk, csúzlizták meg.Ahogy,egy sirályt is befogtak,damillal.Őt is megmentettük,szerencsére,neki nem lett baja.
Nem mondom,hogy nem sajnáltam,de végül is,a szabadban születettek, fogságban,csak szenvednek.A sok cinege madár közül,akiket ott etettünk,az egyik,biztosan ő volt.Sőt! Lehet,hogy ő hozta, utálna,az erkélyen lévő etetőhöz,a barátait.

Válasz

Oné Varga Ildikó üzente 11 éve

Huh szegénykém! És hogy hogy nem a kutyus kergette el a macskákat? VAgy az addig ültetett?

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Igyekeztem nyugalmat biztositani számára és ez főleg a szomszéd macska kergetésével járt!:-))

Válasz

Oné Varga Ildikó üzente 11 éve

Kedves Baby, szép és szomoru is egyben. Nem sajnáltad? nekünk egy kis papagájunk volt, aki kiröpült a kalitkából és éhesen bolyongott az utcai fák koronáján, néha vissza-vissza repült, de a világ minden kincséért sem szállt volna be a kalitkába eleségért. Kivülről nézte, aztán bolyongott tovább, mig szerencsétlen éhen halt. Szabad volt, de mégsem birta....

Válasz

Oné Varga Ildikó üzente 11 éve

Évike! Biztos olyan a kisugárzásod, hogy érezték, nem kell tőled félni!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nagyon jó! Szotyi,találó,a történtek után!:-)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Igazad van András! erről is jön! Egyszer volt,hol nem volt,talán igaz sem volt...:-)
Egyszer,/akkor még 10 emeletes panelban laktunk/ a 6. emeletig,valahogy felrepült,vagy beesett,egy törött szárnyú cinege. Hétekig,gyógyítgattuk,majd miután már tudott repűlni/állatorvos segítségével, meggyógyult/ Levittük a ház elé,és rátettük egy bokorra.Csak nézett,mintha azt kérdezte volna,"mi van nem kellek?" Egész éjszaka,ott gubbasztott,de másnap,miután újra megnéztem,elköszöntem tőle, elrepült.De jött hozzám,molnárfecske is.Nem beszélve,a kis rókáról,a pöttömnyi vadnyúlról,és egy Rezsőre keresztelt vaddisznó kölyökről:-))
Ja,és a regiment macs,és a jópár "elveszett" kutya,akinek égen földön kerestük a gazdiját.
Hozz,a fotókat róluk,és jönnek a történetek:-))

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Ildikó !De jót nevettem !Csuda egy kutyus lehetett !!!Nekem a legkedvesebb nyári,madaras emlékem,hogy egy rozsdafarkú család lakott a tetőnkön, és a kis fióka játszótere és búvóhelye a terasz ,ill.az ott levő cserepes növények voltak és egyáltalán nem zavarta a jelenlétem,pedig volt,hogy lehajoltam hozzá és csak az ujjamat kellett volna kinyújtani,hogy megérintsem.De nem nyúltam hozzá,hogy nehogy megijedjen és máshol keressen helyet magának.

Válasz

Oné Varga Ildikó üzente 11 éve

Nagyon aranyos! A mi etetőnkbe csak egy oldalról van bejárat. A zöldike bemegy, kihoz egy magot, kiáll a szélére és kiköpi a földre a maghéjat. És folytatja. nem szemetel bennt. A kutyánk meg alatta várta, és megette a kiköpött héjakat, ezért lett a neve szotyi.

Válasz