jochmann andrás üzente 11 éve

Irénke Ildikó és Mindenki! Köszönöm, hogy szóra érdemesnek tartjátok egy-két képem.

Válasz

szodorai iren üzente 11 éve

Hu!!En egy ilyen 150 eves hazikot mentettem meg(egyedul)megvan a kemence ,ami huen emlekeztet a legszebb eveimre.A nagymamam divannya a kemence mellett volt,hogy ne fazzon ejjel,mert a finom hazikenyer hamar elfogyott,s edesanyam hetenkent 1x bekellett futson.1 ora mulva jon a lanyom ertem azt sem tudom milyen markas autoval,segit becucolni a varosi luxus lakasomba.Csabitnak a szines fak,a diofa csakhogy nem szoll:Maradj meg!!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Hú,azok a lángosok! Kenyér tésztából sütötte a nagymamám,és én házi tejföllel szerettem,vagy szilva lekvárral:-) Meg a gyerekeknek,a pici pompos....

Válasz

Wolf Kornélia üzente 11 éve

Biztos igazatok van, akik nosztalgiával emlegetitek a régi szép időket. Én már viszonylag modern világba születtem bele. Kisgyerek koromtól kezdve volt televíziónk és autónk. Azt viszont el kell mondanom, a kilencvenes évek végén, a Nato-bombázások idején, amikor hónapokon keresztül sokórás elsötétítések voltak nálunk bombariadó miatt, a gyerekeim nagyon élvezték, az embargós idők véget nem érő áramszünetei sem viselték meg őket, mert olyankor mindig játszottunk valamit: barkochbáztunk, társasjátékoztunk, vagy verseltünk, énekeletünk, és hosszú órákig beszélgettünk.
Másrészt, ez az épület egyáltalán nem látszik életveszélyesnek, legalábbis ebből a szögből nem vészes.

Válasz

Both Mária üzente 11 éve

Bizony jó volt gyerekek!Ha tanulni kellett akkor anyám meggyújtotta a 11-es lámpát.máskor elég volt az 5-s is.Téli estéken jöttek a szomszédasszonyok fonni,varrni,közben beszélgettek.A sut!Istenem,de szerettem bebújni kenyérsütéskor.akkor mindig ott aludtam éjszaka.Igazi búbos kemence volt.Télen az egész kis alacsony szobát kimelegitetteA macska mindig a tetején szundikált.Milyen finom nagy kenyereket sütött anyám!És a nagy szekérkerék nagyságú lángosok,amiket úgy szerettem,ha locsogott a rákent zsirtól.Mindig izgalmas volt,amikor jött a kéményseprő és bebújt a kemence nyilása előtt a kéménybe.Semmi se volt a mai modern,rideg,pénz -és karrier hajhászó világból.Milyen boldog voltam,amikor a tanitónéni ideadott egy mesés könyvet elolvasni!Kézről-kézre járt az az egy képeskönyv.Mindig azok kapták meg először akik jól feleltek.Még ma is emlékszem a cimére:"Tüskés Dönci kalandjai".Ma alig olvasnak a fiatalok.Minek?Ott van a net.Mindent le lehet szedni róla.Nem kell gondolkozni,olvasni.Nem fontos a helyesirás sem ebben a sms-s világban.Sokszor elmondjuk mi öregebbek,hogy sokkal szebb volt a mi fiatalságunk.Volt romantika.A fiúk is tudtak viselkedni.Tánciskolában azt is tanulták.
A tánc az tánc volt és nem össze-vissza hajladozás,hadonászás.Itt most minden egylére megy.Szóval szebb és jobb volt a mi világunk!!

Válasz

Garáz József üzente 11 éve

De jót nosztalgiáztatok!!! ahogy olvastam a soraitokat egy kicsit gyorsabban vert a szívem.
de jó is volt akkor .

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szerencsés,voltál! De én is,mert bele láthattam,az őseim életébe.Én,még petróleum lámpával tanultam,az ÁBC-ét

Válasz

jochmann andrás üzente 11 éve

Babi! István! Gondoljatok bele, akkor én mire emlékszem? Annak ellenére, hogy nálunk volt óvoda, 8 osztályos iskola, villany.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Imádtál= Imádták! :-( Bocsi!!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Bizony, István! Nem szenvedtél hátrányt,Sőt! Nem 30 gyermekkel kellett,túlfeszített tempóban oktatni a gyermekeket.Volt idejük,figyelni ,és oktatni a nebulókat.Ma....??? Tanya? jaj,de jó lehetett! Csend,nyugalom,igazi nyaralás egy városi gyermeknek.Szerencsére,ezt az enyémek is élvezhették,a nővérem által.Ő körzeti ápolónő volt,és sokat vitte,a fiaimat,a környéken lévő tanyákra.Imádtál.

Válasz

Nagy István üzente 11 éve

Milyen igazad van Babi, még én is hasonló körülmények közt nőttem fel. Anyám 2000-ben költözött be a tanyáról a gyermekeink és a bátyáimé is sokat kint voltak nyaranta és jól érezték magukat. Alsótagozatosként még a tanyasi iskolába jártam, úgy gondolom az akkori viszonyokhoz képest semmilyen hátrányt nem szenvedtem.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Most gondoltam bele,hogy milyen dolgokra emlékszem,gyermekkoromból."Ős idő" mondanák,a mai gyermekek.Nem volt TV,rádió,de még villany sem.De volt szeretet,megbecsülés,és összetartás.Ma azt sem tudja,a szomszéd,hogy ki lakik mellette.............Nem érdekli......Régen,összefogtak,egymást segítve,boldogultak.
Tollfosztás,kukorica törés,napraforgó csépelés,és cukorrépa szedés.Hú,de "öreg" vagyok,hogy most,ennek az öreg háznak a látványától,ilyen régmúlt dolgok jutottak az eszembe........

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Én,imádtam,ezt a szabad kéményes konyhát.Volt,kemence is,amiben olyan kuglófot sütött,a keresztanyám,aminek párja nincs!
Ja,és a kemence sut.Tudjátok,hogy az mi? Egy párkány,a kemencén,vagy a kemence elé tolt lóca.Én,a párkányon szerettem télen,fillér kukoricát majszolva üldögélni,és a nagynéném meséit hallgatni:-))

Válasz

jochmann andrás üzente 11 éve

Úgy tudom, több " tulajdonosa" is volt. A konyha aljazat itt is tégla, ha jól gondolom, szabad kéményes lehetett.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nem feltétlen kellene,egy 100 éves háznak így kinéznie! Azt hiszem,a trehány örökösök,a ludasak.A szülőfalumban,sok 100éves ház van,többek közt,a dédnagyapám által,1890-ben épített házban,ma az ük unokái laknak.Még emlékszem,a hideg konyhára,aminek az aljzata, téglával volt lerakva,és a földes,agyaggal sikált szobákra.......A dunnákkal,telített tiszta szoba,ágyira.A szalmazsákot,minden aratás után,friss szalmával töltötték meg.Isteni illat volt,és imádtam,ugrálni,a szalmazsákokon:-))

Válasz