[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
szodorai iren üzente 13 éve
A legszebb gyermekkori emlekem a kenyersuteshez visz vissza.Edesanyam kiskukucat sutott nekunk,ami okolnyi kiskenyeret jelentett,tobb volt a haja ,mint a bele .De azok voltak a legfinomabb falatok.Duccanak neveztuk a kenyer kifort reszet.
schrancz Erika üzente 13 éve
De szivesen megizlelném ezt a házi finom kenyeret! Legalább egy kis "serclit" (végét)
kérek szépen.!
jochmann andrás üzente 13 éve
Az én gyerekkoromban az Édesanyánk aranysárga, ropogós, kocsikerék nagyságú kenyereket sütött minden héten egy alkalommal. Mifelénk a kenyér végét csak " domó " nak neveztük.
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
Wolf Kornélia üzente 13 éve
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
Both Mária üzente 13 éve
Ez a fiatalember nagyon talpraesett,dolgos és a széna rakó kislánynak a barátja.Az ő esetükben a "zsák a foltját" mondás nagyon találó.
Én is kaptam egy kis "duc"-ot.Alig vártam,hogy haza jöjjek vele és egy darabot belőle jól megzsirozzak és elropogtassam.
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
De jó még nézni is ezt a képet !Kemencében sült kenyér-már csak emlék sokunk számára.Az meg külön tetszik,hogy ilyen fiatalember végzi szakszerűen ezt a komoly feladatot.
Abi Karam Samirné Marika üzente 13 éve
Molnár Jutka üzente 13 éve
Both Mária üzente 13 éve
Ige,Jutka!Ma délután kaptam le a szomszéd fiatalembert miközben szedte ki a kenyereket és verte le az égett héját.Itt igy szokták.
Molnár Jutka üzente 13 éve